Sarkosan fogalmazva...


Sarkosan fogalmazva...

Bevallom, a mai téma arról jutott eszembe (restellem, hogy nem tudok szabadulni a képtől), hogy Vadai Ágnes (DK) a Fidesz-székház előtti tüntetésen kijelentette, hogy ő nem cigány, hanem „büszke kun”. Hogy a kunok ehhez mit szólnak, az más kérdés, én azonban elkezdtem töprengeni, lehet-e valaki büszke származására.

Megfordítva: kell-e szégyellnie? Az azonosságtudat fontos dolog, nélküle elveszettek vagyunk a világban, valahová születtünk, valahová tartozunk. Csakhogy a származás nem tudatos választás, hanem tőlünk és akaratunktól független körülmény, Isten, a sors, a végzet, a véletlen, a genetika és sok egyéb lehetséges magyarázat van arra, hol születtünk, férfinak, nőnek (vagy egyiknek sem), bőrszínünk, fajtánk, vallásunk, etnikai és nyelvi környezetünk kiválasztása nem rajtunk múlt. Inkább az a kérdés, elfogadjuk és vállaljuk-e ezt az adottságot, vagy esetleg új nemet, hazát keresünk magunknak, esetleg nevet változtatunk, de pusztán származására szerintem senki sem lehet büszke, mert valódi érdemeket ebben a világban csak ő maga szerezhet, egészen haláláig.

De fordítsunk kicsit a dolgon: lehet-e büszke egy tölgy arra, hogy ő tölgy és nem holmi hitvány fűszál? Nehéz kérdés, mivel minden lénynek megvan a dolga, feladata a teremtés rendjében. Ha a tölgy tölgy módjára „viselkedik”, a fűszál pedig nem kacérkodik azzal, hogy tölgy legyen, véleményem szerint megfelelt hivatásának, küldetésének ebben a világban. Ha valaki történetesen magyarnak született, ismerje meg a magyarság történetét, vállalja a legnagyobb magyarok örökségét, ápolja azt, gyarapítsa tehetsége szerint.

Természetesen létezik jogos büszkeség, mindenki büszke lehet, ha kiváló ősök nevét viseli, de csak akkor, ha ő maga is méltó rá. A tettek nélküli büszkeség azonban szánalmas és silány dicsekvés, akármilyen nemzethez, törzshöz, fajtához szeretne bárki kapcsolódni. És az a szomorú helyzet, hogy sok mai magyar miatt én nem nevezném magam büszke magyarnak, és ha úgy hozta volna a sors, büszke kunnak, albánnak vagy norvégnak sem. Remélem, nem értik félre. A származás demokráciában sem előjoggal, sem kirekesztéssel nem járhat. Egyszerű, letagadhatatlan tény. Ennyit a büszke kunokról, már elnézést, hogy szegény Horn Gyula szavajárásával éljek.

Szentmihályi Szabó Péter, Magyar Hírlap