"Marxista forradalom van kialakulóban" - mondja egy brit politikus


A Csatorna túloldaláról nézve Peter Reeve, brit képviselő nem egy kedves, szerethető kontinenst lát, ami pizzájáról, a Burgundiról vagy a BMW-ről híres. Ő a gonosz Szovjet hatalmat látja.

Ez alkalommal azonban Brüsszel, nem Moszkva áll az egyre terjedő szuperkormány mögött, amelynek egyik legfőbb célja, hogy a Franciaországhoz és Németországhoz hasonló nemzeteket hűbérállamokká alakítsa. Nem a Szovjetunió, hanem az Európai Unió miatt aggódik.

A Brit Függetlenségi Párt (UKIP) képviselőjeként Reeve szeretné, ha országa minél előbb kilépne az Unióból, amíg még lehetséges.

„Őszintén hiszem, hogy egy Marxista forradalom van kialakulóban,” mondja Reeve. „Ez az ország is benne van, de ugyanakkor ágáll is ellene,” ami szerinte bátorítandó reakció. Reeve antiutópikus jövőképe az euró szkepticizmus szélsőségesebb kategóriájába tartozik Nagy-Britanniában, de az Európai Unióval szemben érzett elégedetlenség, sőt kifejezetten ellenséges érzelmek tagadhatatlanul erősödnek, egyre elképzelhetőbbé téve a brit kilépést.

Egyre több brit szerint az EU tagság többet árt az országnak, mint használ, legjobb esetben is visszatartja az országot gazdasági céljai elérésében, de sokak szerint minden szuverenitásától megfosztja és a hatalmat barátságtalan, választás nélkül kinevezett eurokraták kezébe helyezi Brüsszelben.

Egyes elemzők szerint ugyanakkor Nagy-Britannia hatalma jelentősen csökkenne az Unión kívül.

„Az amerikaiak mindig is azt mondták, hogy az angolok azért fontosak, mert nagy befolyással rendelkeznek Európában,” mondja Philip Whyte, a londoni székhelyű Európai Reformközpont kutatója. „Ha Anglia kilép ez EU-ból, Önök [az Egyesült Államokban] nem biztos, hogy Londont fogják felhívni fontos kérdésekben. Nem Nagy-Britanniát hívnák elsőként, hanem Németországot.”

David Cameron halogatja országa kapcsolatának rendezését az Unióval. Túlságosan elevenen él emlékezetében két korábbi konzervatív kollégájának, John Major és Margaret Thatcher esete, akik az európai kérdés körüli vitáknak köszönhették hatalmuk végét. Nem szeretné, ha ő lenne a harmadik a sorban.

Előbb utóbb azonban döntenie kell. Az európai vezetők legutóbbi brüsszeli találkozóján egyértelműen látható volt a brit miniszterelnökre nehezedő nyomás. A hazájában érzett düh, hogy több pénzt követelnek a britektől az EU költségvetésébe, arra kényszerítette Cameront, hogy elutasítson minden olyan javaslatot, ami szerinte egyet jelent a brit adófizetők kifosztásával. A tanácskozás sikertelenül zárult.

A brit lépések ugyanakkor dühítik az ország kontinentális partnereit, akiknek eltökélt szándéka az euró megmentése, miközben a saját valutájához ragaszkodó Nagy-Britannia az ellenkező irányba húz. Egyes EU tagállamok azt fontolgatják nem lenne-e jobb ajtót mutatni az együttműködést ily módon megtagadó klubtagnak, aki amúgy is kifelé húz.  Forrás: LaTimes.com 

Zavarórepülések



Ébred már az oroszlán

David Icke ~ Részlet az Ébred már az oroszlán című előadásból


Bogár László: Ez az EU igazi drámája

Bogár László

Bár az Európai Unió csúcsértekezletének kudarca „borítékolható” volt, ez a sikertelenség azonban önmagában nem tragédia. Európa legfelsőbb uralmi körei az első menetben képtelennek bizonyultak a döntéshozatalra, ennyi történt. De azért van min elgondolkodni. Például azon, hogy vajon miért is süllyed kontinensünk egyre mélyebbre, és ha erről beszélni sem lehet a legszélesebb nyilvánosság előtt, akkor ugyan hogyan képzelhető el egyáltalán e süllyedés megállítása.

A hanyatlás ténye ma már közhely, de azért érdemes lenne alaposabban megvizsgálni ezt a kérdést, hogy minél pontosabban értsük, hogy az az elemi szintű elosztási konfliktus, amelynek megoldhatatlansága elvezetett a mostani kudarchoz, valójában miből is táplálkozik. Abból kellene kiindulni, hogy bár Európa, azaz a történelmi értelemben vett Nyugat soha sem volt ugyan teljesen egységes birodalom, de újra és újra születtek kísérletek ennek a létrehozására. Az egység megalkotásának legfőbb akadálya valószínűleg az volt, hogy mindig több, egymással élesen szemben álló értelmezési logika és erre épülő szerveződési mód volt jelen, és ezek összekapcsolása lehetetlennek bizonyult. 

A „vallásháborúk” krónikája drámai módon írja le ennek a történetét. Az európai nagyhatalmak rivalizálása  is — ami sokszor vezetett iszonyú pusztítással járó háborúkhoz —, valójában ennek az ellentmondásnak a következménye. A XX. század szörnyű tragédiái vezettek el oda, hogy Európa uralmi elitjei újra felvessék az egységes birodalom megteremtésének kérdését. Az egyes nemzetek, például a németek és franciák pusztító ellenségeskedése mögött nemcsak az erőforrások elosztásának kérdései húzódtak meg, hanem kulturális, sőt civilizatórikus jellegű kérdések is. Az egyik döntő fontosságú, máig is elbeszélhetetlen és kibeszélhetetlen probléma, hogy milyen mechanizmusokkal és hogyan kezelhető a „centrum és a periféria” kérdése. 

A XVI. századtól nekilendülő modernitás ugyanis olyan új munkamegosztási rendszert hozott létre a kontinensen, amelynek lényege egyre inkább az lett, hogy a gazdag északi és nyugati centrum folyamatosan erőforrásokat szív el a keleti és déli perifériákból. Egyszerűen azért, mert a technikai evolúciót vezérlő tőke kezdettől fogva meglévő helyzeti előnye állandósult, sőt egyre jelentősebb lett. Minden ellenkező híreszteléssel szemben ez a különbség és az ebből eredő feszültség az elmúlt évszázadok során legfeljebb átmenetileg csökkent csak, hosszú távon egyértelműen a periféria leszakadásáról tanúskodnak a jelek. A második világháborút követő békerendszer, amelyre az egész európai integráció is épül, felismerte ugyan ezt az alapkérdést, és próbált is tenni valamit a kezelésére hosszú távon,  ám a kezdeményezés összességében egyre fenyegetőbb kudarcnak látszik.

A déli periféria, amelyet mostanában csak PIGS („disznó”) (Portugália, Itália, Görögország és Spanyolország) országokként szokás emlegetni, és amelyek a sikeres felzárkózás kirakatországai voltak eddig, most éppen szabadesésben zuhannak ismeretlen mélységek felé. (És lényegében ugyanez mondható el a nyugati periféria egyetlen „bezzeg‑gyerekéről”, Írországról is.) Ha, és amennyiben van feneke ennek a kútnak, az bizonyosan sokkal mélyebben található, mint ahonnan a kérdéses országok felzárkózása indult annak idején. A volt szocialista periféria egyelőre nem zuhan ilyen látványosan, de az a tény, hogy az itt élők döntő többsége eleve történelmi kudarcnak véli a rendszerváltást, sokat elárul a lényegről. A fokozódó társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális és etnikai feszültségek itt is bármikor működésbe hozhatják azokat a „pokolgépeket”, amelyeknek a pusztító hatását néhányszor már megtapasztalhattuk.

A perifériák integrálása tehát teljes kudarccal zárul, és ennek végső oka nagyon egyszerű. Európa uralmi körei  a hetvenes évekig képesek voltak az 1933-as Roosevelt-féle „New Deal” mintájára új egyezséget kötni a globális tőkével. E megállapodás lényege, hogy a tőke fizet elég adót és elég bért ahhoz, hogy a centrumtérségek történelmileg megszokott életnívója megtartható legyen, s a déli és keleti perifériák lassú felzárkózását is hajlandó megfinanszírozni. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a perifériákról éppen a globális tőke által  kiszivattyúzott erőforrások töredéke azért visszajuthat a perifériákra. Persze csak nagyon célzott módon. A nyolcvanas évektől kezdve azonban Európa meghatározó tőkés körei fokozatosan felmondták ezt az alkut. Globális mozgásterük kitágításával olyan profitokhoz jutnak ugyanis az Európán kívüli perifériákról, hogy az európai centrumokban egyre kevésbé hajlandók adót és bért fizetni. Az állam és annak polgárai ott is elindultak az egyre veszélyesebbnek látszó lepusztulási lejtőn. 

A déli és keleti perifériák felzárkózásának kérdése és további támogatásuk már szóba se kerül. Újra hangsúlyozzuk azonban, hogy valójában ez a támogatás, ami főként a kohéziós alapokat és az agrártámogatásokat foglalja magába, mindössze azt jelentené, hogy a globális tőke az általa innen kamat (adósságszolgálat) és profitként kivont erőforrások egy csekély részét juttatná így vissza. (Az „etetni is kell a birkát, ha nyírni akarjuk” mintájára.) A 2014 és 2020 közötti időszak költségvetési döntéseinek látványos kudarca azt igazolja, hogy sem a valóságos hatalmat gyakorló tőkés körök, sem a nevükben az uralmat gyakorló „birodalmi adminisztrátorok” nem értik, vagy, ami még rosszabb, nem akarják érteni a helyzetet. És ez az igazi dráma! 

Bogár László

"A barbár Magyarország veszélyezteti az Európai Uniót"



"A kannibálok a parlamentben már követelik, hogy írják össze azokat, akiket meg lehet főzni, és el lehet fogyasztani, a sátraikat és a lovaikat már összeírták, és elosztották virtuálisan egymás között. Kevés idő, és az Európai Unióban egy-egy felszólalás előtt fehér lovat fognak áldozni, vagy viszik magukkal a parlamenti sámánt, fején a pápától kapott pogány szentkoronával."

Mit keres még Magyarország a NATO-ban és az Európai Unióban? Ez az ország jelenleg egy ázsiai törzsi-nemzetségi szinten élő horda a Duna-Tisza közén, amely egyelőre felszámolás előtt áll.

„Ezért felmerül a kérdés: mit keres még Magyarország a NATO-ban és az Európai Unióban? Ez az ország jelenleg egy ázsiai törzsi-nemzetségi szinten élő horda a Duna-Tisza közén, amely egyelőre felszámolás előtt áll. Állnak körülötte a civilizált országok, piszkálják bottal, nézik, hogy mikor kell eltüntetni a hátrafelé nyilazókat. Ma már szinte rezervátumnak tekinthető a hely. Olyanok az ország képviselői, mint az indián törzsfőnök követei, akik a legyilkolt és elfogyasztott emberek fogaival akarnak kedveskedni a partokra érkező kutatóknak. Totemállatuk szőrzetével próbálnak kereskedni, miután az esti tábortűzből olvasták ki a jövőt, és azt a varázsló kokainmámorban -nagy nyelvpörgetéssel- nyilatkoztatja ki törzsének Tusnádon és más szakrális helyeken: a jóléti társadalmaknak végük van, jön a rabszolgaság és a kényszermunka társadalma. Magyarországon a fő hírek nem a tőzsdéről (az emberiség tönkretevőiről?) szólnak, az emberek nem a jogtárakat fürkészik, mert olyan gyorsan változnak a törvények, hogy nincs idő kinyomtatni őket. Ezek a fő hírek: Felavatták a nemzeti emlékhelyet jelző márványoszlopot és felvonták a nemzeti lobogót a Mohácsi Történelmi Emlékhelyen. A kannibálok a parlamentben már követelik, hogy írják össze azokat, akiket meg lehet főzni, és el lehet fogyasztani, a sátraikat és a lovaikat már összeírták, és elosztották virtuálisan egymás között. 


Kevés idő, és az Európai Unióban egy-egy felszólalás előtt fehér lovat fognak áldozni, vagy viszik magukkal a parlamenti sámánt, fején a pápától kapott pogány szentkoronával. A befektetőknek (a nemzetközi vérszívó parazita pénzkartellnek?) nem azzal bizonyítják, hogy a pénzük (kinek a pénze?) jó helyen van, hogy van a visszafizetésükre fedezet (derivatívák, mások adóssága, vagy a mások életének munkája a  fedezet, vagy az állam által garantált helytállás, adóbevételek?), hanem a felnégyelt Koppánnyal, Csák Mátéval, a tatár, török, német és orosz megszállással, a magyar történelemből hiányzó több száz évvel, a holokauszttal, Tiszazuggal, a boszorkányégetésekkel és az alföldi homokba eltemetett agyonvert emberekkel. A mi szimbólumunk a magát mélybe vető Dugovics Titusz, a fajmagyar. Érdemes idejönni biztos helyen van a pénzük, bizonyítja ezt néhány millió magánnyugdíj-pénztáras, a megadóztatott bankok és multik (csak azt a terhet kell viselniük viszont, ami nagyrészt miattuk jött létre.). Ha ez sem lenne elég, elővezetik ágyékkötőben és kantáron a szőke csodát, aki mindent megvéd, és mindenre garanciát vállal. Csak a kiflikre és a hasonló tárgyakra veszélyes.

A civilizált országok azért nem foglalkoznak a tűz körül ugráló töpörtyűvel, aki szemmel láthatóan még töpörödik is, mert nincs rá idejük, kihűlne a kávéjuk. Különben is arra várnak, hogy az emberevők uralkodása csak átmeneti. Ha lesz új törzsfőnök, akkor a turulmadarat eszik meg, nem az embereket. E várakozásukban azonban csalatkozni kell, mert a törzsfőnökválasztás úgy zajlik, hogy a varázsló emberei körbeállták a falut, és kihúzott nyilakat tartanak azokra, akiknek hangosan kell megmondaniuk a varázslónak, hogy kire szavaznak. Ha rájönnek arra, hogy itt nem lesz változás, ez a törzs ilyen, ezt szereti, nincs helyette más, akiknek ez nem tetszik, azok itt tényleg idegenek, akkor majd elgondolkodnak. A NATO-ban és az Európai Unióban egy barbár ország veszélyezteti a közös értékeket, az ellenséggel összejátszik, katonai feladatok ellátására alkalmatlan, mert a katonái éjszakai járőrözésre nem hajlandók menni, csak a tengerpartra irányuló fuvarozást vállalják napsütésben.”

Bartus László - Amerikai Népszava


(A zárójelben írt, kiemelt szöveg dőlt betűvel a HVS szerkesztőjének a véleménye.)


Tisztelt olvasók! Ha úgy gondolják, hogy kulturált formában válaszolnak ennek a nagybeteg véglénynek, íme a nyilvános cím, ahova írhatnak: nepszava@nepszava.com

Hét ember felelős a devizahitelezésért


Több mint egy millió embert fosztottak meg mindenüktől! 

Róna Péter közgazdász szerint a magyar gazdaság vergődésének első helyen álló oka a devizahitelezés bevezetése volt, melyért hét embert tesz felelőssé: Járai Zsigmondot, Király Júliát, Simor Andrást, Gyurcsány Ferencet, Bajnai Gordont, Oszkó Pétert és Felcsúti Pétert. Mindez abból a Schiffer Andrásnak címzett leveléből derül ki, melyben bejelentette, hogy távozik az LMP alapítványának éléről, és a magyar közéletből.

Lemondott az LMP pártalapítványának társelnöki posztjáról Róna Péter közgazdász, aki egyúttal hátat fordít a magyar közéletnek is, mert nem érti, hogy mi történik a Kárpát-medencében.

“A magyar gazdaság és társadalom vergődésének okairól sokat lehetne írni és mondani – írtam és mondtam is – de van egy, amelyik nézetem szerint az összes többit maga mögé utasítja, ez pedig a devizahitelezés” – írja Róna Péter a Schiffer Andrásnak címezett lemondólevelében, melyből a Népszabadság idézett.

A közgazdász úgy látja, életek százezrei mentek helyrehozhatatlanul tönkre, a fizetőképes kereslet nagyon hosszú időre megroppant, maga a bankrendszer működésképtelenné vált, kis- és középvállalatok tízezrei dőltek be, munkahelyek százezrei szűntek meg, és a Magyar Nemzeti Bank elvesztette a monetáris folyamatokra gyakorolható hatását egy hazug, csalárd termék bevezetése miatt.

“Mert a devizahitel egyáltalán nem hitel, hanem egy olyan befektetés a hitelfelvevő részéről, aminek az a lényege, hogy az összes, kivétel nélkül az összes profit a banké, az összes kockázat pedig a hitelfelvevőé. Nem hitel azért az egyszerű okért, mert a hitel egy fix összegben felvett kölcsön, amit azonos fix összegben kell visszafizetni, a szerződésben kijelölt és annak alapján mindkét fél számára kiszámítható kamattal együtt. De a devizaadós nem tudhatja, hogy mennyit kell visszafizetni, mert a törlesztés egy olyan ténytől, az árfolyam mozgástól függ, amihez semmi köze, hiszen ő forintot kapott és forintban fizet” – magyarázta.

Róna leírta, hogy 2006-tól kezdve kétségbeesetten küzdött a devizahitelezés leállításáért, amiért meg is kapta a kókler minősítést a devizahitelezés megalkotóitól. “Kik voltak ők? Hát Járai Zsigmond, Király Júlia, Simor András, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Oszkó Péter és Felcsúti Péter” – sorolja a neveket. Szerinte Oszkó Péter és Felcsúti Péter dolgozta ki azt a banki magatartási kódexet, ami végtelen cinizmussal nem, hogy nem vetett véget, hanem egyenesen szentesítette a devizahitelezést.

Róna Péter szerint akik ezért a “disznóságért” személyesen felelősek, több mint egy millió embert fosztottak meg mindenüktől. Azt pedig érthetetlennek tartja, hogy ezek az emberek “képesek most magukat a jogállamiság nagy védőivé alakítani”

Az írja, hogy emiatt először megpróbálta lenyelni a békát és elfogadni az összefogás valamiféle változatát, túllépni azon, amit a felsoroltak tettek, ezért találkozott Bajnai Gordonnal is. De mára már megbánta hogy egy pillanatra is elképzelhetőnek tartotta az együttműködést “ezzel az álnok, cinikus és erőszakos bandával”. (origo.hu) ECHO TV Napi aktuális - erről a témáról 


Napi aktuális ~ 2012.11.28


A tartalomból:  Botrány a Jobbik kijelentése miatt. - A Tánczos-ügy újra napirenden? - Ki a felelős a devizahitelezésért?



Drábik János - Kik a piacok- Mi az államháztartási hiány- Kik a hitelminösítők


Vona Gábor: Néhány gondolat a sárga csillagot viselőknek


Múlt héten a Jobbik tüntetésén - amelyet a gázai vérontás miatt szerveztünk az izraeli nagykövetség elé, és amelyben egyetlen egy párt sem támogatott bennünket - kijelentettem, hogy az Országgyűlésben és a kormányban lévő izraeli állampolgárok nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, és mivel ez közérdekű információ, hozzuk nyilvánosságra, kik érintettek. Igen. Nemzetbiztonsági kockázat. Hogy miért? Egyrészt mert ennek az országnak az államfője 5 évvel ezelőtt Magyarország megszállásáról beszélt, másrészt mert Izrael semmibe veszi a nemzetközi normákat. Ezt azóta senki sem merte vitatni, inkább lapultak. 

Tegnap Gyöngyösi Márton képviselőtársam egy azonnali kérdést intézett a külügyi tárcához ugyanebben a témában. Az egész felszólalás az izraeli külpolitikáról szólt, annak elítéléséről. Az egyik mondatában azonban félreérthető volt, mert "zsidó származású" politikusokról beszélt. Na, azóta kiborult a bili. Hiába kért elnézést Marci a tévedéséért, hiába volt teljesen egyértelmű a szövegkörnyezetből, hogy izraeli állampolgárokra gondol és nem zsidó származású magyar állampolgárokra, nem számított. Akik eddig lapultak, most előbújtak, és azóta csak mondják, mondják, mondják. 

Bajnai Gordon közös elhatárolódást vár, Gyurcsány Ferenc és a DK betiltaná a Jobbikot.  A zsidó szervezetek bíróságért kiáltanak. Kövér László a házszabályt készül szigorítani. A Fidesz pénzbírsággal fenyegetőzik. Az MSZP képviselői sárga csillagot öltöttek, amihez fideszesek is csatlakoztak. Az Európa Tanács főtitkára saját elmondása szerint "sokkot" kapott. Dániel Péter és társai tüntetést szerveztek a Parlament bejáratához. Ilan Mor, a zsidó állam nagykövete szerint a két nép szövetsége széttéphetetlen. A BBC már egyenesen azt hazudja, hogy minden zsidót listázni akar a Jobbik. Egyes hírek szerint a keresztény egyházak vezetői pedig összeültek, hogy közös nyilatkozatban tiltakozzanak. Folytassam még?

Értik, ugye? Mindez egy félreérthető mondatért, amit a képviselő pontosított, és amely után elnézést kért. Ahelyett, hogy örülnének, hogy megtörtént a bocsánatkérés, és nincs szó semmiféle faji üldözésről, inkább ők keltik és gerjesztik a hisztériát. Most persze sokan arra számítanak, hogy fülünket, farkunkat behúzva lapulni fogunk és várjuk, hogy elüljön a vihar. Hogy most majd lehet szapulni a Jobbikot. Hogy indulhat megint a megélhetési antiszemitázás. A Jobbik pedig szégyenkezve bujdokol...

De nem. Akik erre számítanak, azok nagyon-nagyon benézték a szituációt és nagyon félreismernek bennünket. Nácizhat itt az egész világ, kórusban mondhatják fel Izraelnek a leckét, nem nekünk van szégyenkezni valónk. Nem mi vásároljuk fel mások országát, nem mi tettük tönkre Magyarországot, nem mi nyomorítjuk meg az embereket. És, kedves antifasiszták, tudják mit? 

Köszönjük szépen a lehetőséget, amelyet átlátszó és beteges hisztériakeltésükkel a számunkra teremtenek. Mert amíg önök gusztustalan módon felhasználják saját nagyszüleik halálát arra, hogy habozhasson egy kicsit a szájuk, addig mi kihasználva az önök butasága által generált figyelmet, védeni fogjuk leendő unokáink jövőjét. 

Nagyon szépen köszönjük. És igen: továbbra is követeljük, hogy hozzák nyilvánosságra, kik izraeli állampolgárok a jelenlegi és az elmúlt 20 év kormányaiban és országgyűlési képviselői közül. Talán ez fáj olyan nagyon? Ezért ez az izzadtságszagú igyekezet? A lényegi kérdés elől akarnak elfutni? Nem fogjuk hagyni.


(Vona Gábor, Facebook)

2012. december 21 ~ Beszélgetés Dr. PhD. Magyar László Fizikussal



Oszd meg és uralkodj



Amerika félelme


Miközben minden szem Görögország felé fordul, és mindenki azt lesi, hogy vajon a görögök faképnél hagyják e az eurózónát vagy sem, addig az Unióra és az Egyesült Államokra jóval nagyobb veszély leselkedik: Nagy-Britannia kilépése az EU-ból. Ez a lépés valóságos csapás lesz az európai szolidaritást hirdető neoliberálisok számára, és valóságos tőrdöfés az  transzatlanti szövetség szívébe.

Egyre inkább kirajzolódni látszik ez a forgatókönyv: Nagy-Britannia elindult a kiválás útján, és a folyamat egyes szakértők szerint visszafordíthatatlan. David Cameron, a pártján belül egyre erősebbé és hangsúlyosabbá váló euró-szkeptikusok nyomására a kilépés élére állt. Az angolok eddig is kellő távolságtartással kezelték a francia-német tengely által egyre erősebbé váló brüsszeli bürokráciát, ahol lehetett vörös vonalat húztak, vagyis nem engedtek az EU nyomásának, és most úgy tűnik visszatérnek a kellemes elszigetelődésbe, a „splendid isolation” számukra a jelenlegi helyzetnél sokkal kellemesebb világba.

Az angolok kezdettől nem szívlelték a II. világháborút követő európai integrációt, sokáig csak kívülről figyelték, végül 1973-ban beadták a derekukat, és beléptek az Európai Közösségbe, de azóta is távol tartják magukat a közös európai fizetőeszköztől, az eurótól, és más uniós kezdeményezéstől. A brit szuverenitás védelme érdekében folyamatosa hadban állnak a brüsszeli „eurokratákkal.”

Az euró-szkepticizmus elérte az angol parlamentet is, amelyik a múlt héten leszavazta Cameron javaslatát arra nézve, hogy Nagy-Britannia mennyit fizessen be a közösbe a következő hétéves periódusban. Nincs egyébként ez másként a többi nettó befizető uniós tagországban sem, amennyivel kevesebbet fizetnek ők be, mi annyival kevesebbet kapunk kohéziós támogatásként. Hiába az orbáni hősködés, ez tiszta matematika.

Cameron a múlt heti EU csúcson két javaslatot tett le az asztalra, az egyik: legyen Európa „két sebességes”, az eurózóna tagjai fizessenek többet, és alakítsanak egy külön blokkot, az eurózónán kívüliek pedig fizessenek kevesebbet a közösbe. A másik egy nyílt követelés: az angol kormány vissza kívánja venni Brüsszeltől és ismét saját hatáskörbe vonni a szociális ügyeket, és a jogalkotást.

És ez mind nem elég, Cameron saját pártja követeli a népszavazás kiírását Nagy-Britannia EU tagságáról. A legutóbbi közvélemény kutatás szerint az angolok 48%-a a kilépés mellett, 31%-uk a kilépés ellen szavazna. Idehaza vajon mikor lehetne egy ilyen népszavazást kiírni?

Az angolok kilépésével megroppanna az egységes piac, a nehezen épülgető közös pénzügyi struktúra, és összedőlne az a biztonságpolitikai híd, amely az Egyesült Államokat összeköti Európával. Az a híd, ami az amerikai értékek és érdekek európai megjelenését szolgálja. Nagy Britannia kilépése az EU-ból biztonságpolitikai szempontból nagyon rosszul jönne az amerikaiaknak, elveszítenék leghűségesebb, és legerősebb európai katonai partnerüket, akkor, amikor az amerikai költségvetés visszaszorította a hadikiadásokat, miközben Kína és Oroszország növelte a sajátját. „Abban az esetben, ha Nagy Britannia távozik az EU-ból, Európa végleg lekerül az Egyesült Államok radarjának képernyőjéről.” – írja a Council on Foregn Relations - Ordosz műhely

A "PC" – „Luther Mártonnak a veszélyes iratait senki se merészelje olvasni!”



A lánc-rémhír-terjesztők, lánc-hazudozók, vagyis 
a politikailag korrektek  ismét kirobbantottak egy 
botrányt Magyarországon
De adhattam volna címnek azt is: állítsátok meg Arturo Uit! Schmitt Pál köztársasági elnök lemondása után a láncrémhír-terjesztők, lánchazudozók, vagyis a politikailag korrektek újra kirobbantottak egy botrányt Magyarországon.

Céljuk valószínűleg a csendesülő nemzetközi figyelem újabb felrázása, Magyarország nemzetközi megítélésének a változása, de a Fidesz látszólagos gazdasági sikereinek ellensúlyozása is. Úgy tűnik, nem telhet el nap, hogy ne tennének meg mindent Magyarország, a magyar kormány, s közvetve a magyar nép „szólásszabadság” égisze alatt történő lejáratásáért.

Jeszenszky Géza oszlói nagykövetet rasszistának bélyegezték a „gyűlöletbeszéd-kutatók”, Mesterházy Attila MSZP-s pártelnök a l’ Unitának nyilatkozva fasisztának nevezte Magyarországot. Botrány botrány hátán, nincs még egy ilyen ellenzék a világon. Azt is mondhatnám, ha nem ők vannak hatalmon, nincs demokrácia Magyarországon. Persze a demokrácia fogalmát is ők határozzák meg, ahogy a demokrata fogalmát is!

Ők az antifasiszták, ők, ők! Fogalmaik szerint a tisztesség, ahogy a becsület, az adott szó elavult, divatból kiment kacat, szerintük nincs haza, nincs hazaszeretet, s talán nincs nép se. Érdekeik szerint kérdőjelezik meg nemcsak a fogalmak, a szavak jelentését is! A Véleményvezér névre hallgató blog szerzője így foglalja össze a gondolkodásuk keretét: „A becsületsértés és rágalmazás régi jogintézmények. Egy olyan kor szülöttei, amikor az emberek egyrészt ritkán mondtak nyilvánosság előtt véleményt, másrészt – talán kissé fennkölten és romantikusan hangzik, de így igaz – az egyik legnagyobb érték az életben a becsület és a jó hírnév volt. (…) Ennek a kornak vége (Kiemelések L. GY.). Korunkban minden arra sarkall mindenkit az iskolától a munkahelyig és a közéletig, hogy mindenről mondjon véleményt: szólj hozzá, szavazz, kommentelj, lájkolj, tüntess, blogolj, állj és mondd! Ez a tömegdemokrácia, ahol tényleg bárkinek lehet szava.”

Hová vezethet az identitások tagadása?

Valóban így lenne? Nem tapasztaltuk ugyanezt meg már 1945–52 között, amikor koholt vádakkal bárki feljelenthetett bárkit értelmiségi képességétől függetlenül? Amikor rászabadították a besúgókat a társadalomra? Amikor bárki értelmezhette a népi demokrácia fogalmait, s közben börtönbe, kitelepítésre jutatta az embertársait? S hogyha elvetünk minden megkülönböztető fogalmat, a jó és rossz, szeretet-gyűlölet, tisztességes-tisztességtelen fogalmát például, hogyan határozzuk meg ezeket? Hogyan igazodunk, igazodnak el, akik nem ismerik a fogalmakat se? Talán a törvényeket is meg kellene szüntetni a politikai korrektség érdekében? S ahol mindent szabad, valóban szabad minden? Ha korlátok nélküli egy társadalom, akkor létezik-e még felelősség? És kérdés az is, kivel szemben határozzák meg a korrektséget? És egyáltalán, ha a fogalmak használata eltűnik, akkor valójában mi is a korrekt? Más szóval, ha a „politikai inkorrektség” megszűnik, lesz-e még szükség „politikailag korrektekre”? Létezésük még indokolt? Hová vezethet a különböző identitások tagadása? De miként értelmezhető például az, hogy a szexuális identitások védelmére érzékeny nyugati társadalmak alig vagy meg sem szólalnak a nemzeti identitások védelmében? Az identitások teljes elmosása a cél? Mivel az erdélyi magyar társadalom nagy többsége nem vagy kevésbé ismeri, nézzük meg, mit jelent a „politikailag korrekt” kifejezés? A Wikipédia alapján megpróbálom öszszefoglalni.

A politikai korrektség (jelzőként használva: politikailag korrekt, szokásos rövidítése PC [píszí] az angol kifejezés alapján) olyan nyelvezetet, politikát, viselkedést, eszmét, gondolkodást jelöl, amely igyekszik minimalizálni az egyes vallási, etnikai, kulturális vagy egyéb közösségek megsértését. A kifejezés amerikai közvetítéssel terjedt el a világban. Ruth Perry kutatásai szerint a kifejezés először Mao Ce-tung Vörös könyvecskéjében jelent meg, innen vette át az amerikai radikális baloldal az 1960-as években. Mivel a kifejezés öszszekapcsolódott a radikális politikával és a kommunista cenzúrával, az amerikai jobboldal a baloldal (liberálisok és demokraták) lejáratására használta. Magyarországon elsősorban a liberális és baloldali politikai erőkhöz köthető a használata. (…)

Használata némileg ellentmondásos: ha ugyanis egy kijelentést politikailag korrektként kiemelünk, az előfeltételezi, hogy a más formájú megnyilatkozások inkorrektek: emiatt olykor pejoratív értelemben használják. Egyes törekvések az alacsony presztízsű foglalkozások nevét is újrafogalmazzák (pl. „kukás” helyett „hulladéklogisztikai referens”), vagy már-már az érthetőség rovására fejeznek ki emberi tulajdonságokat. Más kifejezések sértő jellegéről azonban széles körű közmegegyezés van (pl. a magyarban a „hülye” szóról). Ilyen esetekben a politikai korrekt megfogalmazás érzékeltetni tudja az embernek kijáró tiszteletet, amennyiben tekintettel van az adott csoport és hozzátartozóik által preferált szóhasználatra (szemben a tévképzeteket keltő vagy társadalmi elítélést tükröző megnevezésekkel). (…)

A legnagyobb – kettős – veszélyt mégis az jelenti, hogy a nyelv korrektté alakítása pótcselekvéssé válik, amely a gondoskodás látszatának fenntartása mellett nem orvosolja az őt kiváltó eredeti problémákat; továbbá, hogy a korrektség/inkorrektség döntésében magát hivatottaknak érzők – akár jelentéktelen kisebbségként is – megbélyegzéssel és kirekesztéssel elhallgattathatják és tönkretehetik az „inkorrektnek” minősített gondolatok kifejezőit (ami nem politikailag korrekt, az inkorrekt, tehát rossz), a problémákat elkendőző „hallgatási spirálba” húzva a közbeszédet. A szólásszabadság ilyesfajta korlátozása legitimitását egy feltételezett társadalmi megegyezésből meríti, amely megszabja, hogy abban a korban mi fogadható el, és mi nem. (Persze, hogy ki a politikailag korrekt, azt ők maguk határozzák meg – teszem hozzá én –; a világ két részre oszlik, a politikailag korrektekre és inkorrektekre, az előbbiek jogával, hogy meghatározzák a fogalom tartalmát.) A problémák akkor jelentkeznek, amikor az információk cenzúrázása (kiemelés L. GY.) az emberek széles körű érdekei ellen hat, mint például hozzá nem értés, korrupció vagy bűnözés leplezése.

A cenzúra mindig is hajlamos volt a művészet bizonyos formái ellen fellépni, gyakran azért, mert a művészek tagadni akarták az ízlés határait, és ezzel kihívásokat intéztek a hatalomhoz. Angliában például egészen 1968-ig minden színdarab kéziratát a hivatalos cenzor, a királyi ház kamarása (Lord Chamberlain) elé kellett bocsátani elbírálásra. Az ilyen típusú előcenzúra Nyugaton már nagyon ritka. Egyik fontos kivétel a film- és videofelvételek piacra bocsátás előtti cenzúrabizottsági vizsgálata. A bizottság döntése szerint a megjelölt részleteket ki kell vágni. 1972 óta a havonta megjelenő Index on censorship folyóirat kampányt folytat a szólásszabadság alapvető emberi jogaiért.

Korrektség kontra szólásszabadság

Röviden összefoglalva: politikai korrektség egyfajta rejtett identitás, titkos zsargon, amelyet a politikailag korrektek határoznak meg. Egyfajta új cenzúra, amelynek segítségével a szólásszabadság bajnokai elhallgattatják politikai ellenfeleiket! Kérdés persze az is: hol tanulják meg, honnan tudják a „politikai korrektek”, hogy mi a korrekt, és mi nem? Talán ösztöndíjasként a nyugati alapítványoknál? De kérdés persze az is, át kell-e vennünk a nyugati kultúra tiltásainak szabályait negyven év tudatgyilkos kommunista cenzúra után! Szükségünk van-e rá?!

S teszik mindezt többnyire azok, akik egyébként a hétköznapokban a szólásszabadság mellett érvelnek! (Megtudtam, a Budapesti Corvinus Egyetemen külön katedra működik, ahol a szólásszabadságot, illetve a gyűlöletbeszédet kutatják! A kérdés lehetne persze az is: van-e katedra a „politikailag inkorrekt” beszéd kutatói számára, ahol esetleg a szeretetbeszédet tanulmányozzák?) S hogy érthetővé váljon, hogyan is értelmezik a „politikai korrektséget”, a Wikipédia segítségével a már előbb is idézett kukás = hulladéklogisztikai referensen túl további példát is idézek.

A kérdés persze az, újraírható-e, újrafogalmazható-e a nyelv? És hová kell sorolni mindazokat, azt a nagy tömeget, akik kiszorulnak, vagy valamilyen oknál fogva kimaradnak az újraértelmezett nyelvhasználatból? Fasiszták lesznek? Vagy egyszerűen szellemi képességük „korlátai” révén (hisz nem ismerik a fogalmakat és a nyelvet) rettegésben tartanak a politikai korrektek.

És föl kell tennünk azt a kérdést is: a politikailag korrekt szóhasználat hozzájárul-e az igazság, a gondok kimondásához, a dolgok pozitív irányba történő fordításához? Megváltoztatja a létező realitást? Például megold-e valamit is az a keresztes hadjárat, az a hangzavar, ahogy a szokásos módszereikkel meglincselnek valakit, keresztre feszítik úgymond a többiek megfélemlítése érdekében is a „politikailag inkorrekteket”? Amelynek már köztudottan is felismerhető forgatókönyve van. Valaki megfogalmazza, a következő hozzászóló fölerősíti, majd az újabb és újabb tiltakozásokkal egyfajta láncfolyamattá, bűnfallá emelik. (Persze a baráti körök újra és újra fölforrósítják, felerősítik, majd a hazai „piacról” kiviszik a nemzetközi porondra.) S teszik mindezt mindaddig – lásd Schmitt Pál esete –, amíg elérik céljukat. Lemondatják, vagy kiközösítik a közéletből. Elérik például – jelen esetben – Jeszenszky Géza lemondatását.

Kérdem én: hogyha nem lettek volna politikai céljaik, akkor is valóban így kellett volna eljárniuk? Ha nem akartak volna „ügyet csinálni”, akkor is így járnak el? Gondoljuk végig, milyen más lehetőségeik lettek volna akkor. Az első, s talán a legkézenfekvőbb: baráti levélben figyelmeztetni J. G.-t. És amikor az első felvetés után J. G. nyilvánosan bocsánatot kér, akkor lezárják az ügyet. Így történt? Nem! De nézzük, mit is követett el Jeszenszky Géza.

Az abszurditás megvalósulása

Jeszenszky Gézának, Magyarország oslói nagykövetének, volt külügyminiszterének az egyik általa írt tankönyvéből kiragadott inkriminált mondata, amelyet a „politikailag korrektek” nem tartanak „politikailag korrektnek”, így hangzik: „Azért van, hogy olyan sok roma szellemileg leépült, mert a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek vagy unokatestvérek házasodjanak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással.” A szólásszabadság kutatói által elindított gyűlölethullám persze úgy folyt le, ahogy az előbb már jeleztem. Nem részletezem. Mindenki megszólalt, csak maguk a kérdéskör ismerői, tehát a genetikusok, esetleg szociográfusok, szociológusok nem.

A kérdés, mint a tóba vetett kő körül a víz, hullámokat vetett, tovább gyűrűzött, hogy végül igazi nemzetközi botránnyá minősüljön. A „politikailag korrektek” elérték, hogy Jeszenszky Gézát kiközösítették arról a rendezvényről, amelyet ő szervezett. S mindez számomra is és sokak számára érthetetlenül az után következett be, miután Jeszenszky egy kitűnő tanulmánnyal jelentkezett az úgynevezett Romsics Gerő-vitában. Viszont amire nem számítottak, Jeszenszky Géza mellett többek között felsorakoztak azok a jeles amerikai személyiségek is, akik egyébként el szokták marasztalni a magyar jobboldalt.

A  Professzorok Batthyány Köre mellett Charles Gáti, a Johns Hopkins Egyetem professzora, Simonyi András volt washingtoni nagykövet, a Johns Hopkins Egyetem Haladó Nemzetközi Tanulmányok Paul H. Nitze Intézete (SAIS) transzatlanti kapcsolatokat kutatóközpontjának ügyvezető igazgatója és Deák István, a Columbia Egyetem professor emeritusa is kiállt Jeszenszky Géza mellett.

Persze a megszólalók politikai tényezők és nem a kérdés szakemberei voltak. A kívülálló azt remélte, hogy az „eset” kapcsán itt az alkalom ennek a kérdésnek az egyszer és mindenkori tisztázására, tehát megszólalnak a kérdéskör kutatói is – ám a megfélemlített magyar társadalom hallgatott. Végül – dicséret érte – megszólalt egy genetikus is.

Czeizel Endre, Magyarország egyik legismertebb genetikusa a Hír Tv oknyomozó magazinjának elmondta, a Kádár-korszakban az egészségügyi világszervezet egy kubai doktornőt küldött hozzá, akinek az volt a feladata, hogy a vérrokonok házasságát vizsgálja a különböző népességekben. Hosszas utánajárás után – ismeretlen volt úgymond ez a kérdéskör az akkori Magyarországon – engedélyt kaptak a kutatásra. A 7 legnagyobb roma közösségben folyt le a kutatás.

„Az derült ki – mondta dr. Czeiczel Endre –, hogy ebben a hét roma közösségben 0 és 21 százalék között volt az unokatestvérek közötti házasság, az átlag 4,7 százalék volt. Azt tudtuk, hogy a magyar lakosságban 0,3 százalék, tehát ez esetben 16-szor nagyobb. Tehát ez tény, nem lehet vitatni. Ezzel nincs semmi baj, mert például a zsidó közösségekben is: kis közösségekben éltek, egymás között házasodtak – az antiszemitizmus miatt is, meg amiatt is, hogy egy zsidó anya csak zsidó férfival nemzhetett gyereket a vallási szabályok betartásával”. Ennyi! De talán nem is kellett több.

Romániában – Vekerdi József szerint 1929 után – először én írtam a cigányságról az 1980-ban megjelent Amíg csak él az ember című kötetemben. Sok gyermekkori barátom volt köztük, de azért is, mert fájt az életük. A cikkemről Vekerdi professzor írt a párizsi és a római cigány újságokban, de közölte később a Romániai Magyar Szó, illetve a budapesti Long drom is. Elfogultsággal tehát nem vádolhatnak. Mivel a genetikához nem értek, a kérdésem csak az a Jeszenszkyt elmarasztalókhoz: hogyan terebélyesedhetett az én szülőfalumban a kezdetben lévő egyetlen család (a székely falutörvények szerint kezdetben csak minden székely faluban „egy cigány és egy zsidó” család telepedhetett meg) mára száztagú kolóniává?

A tisztánlátáshoz persze tudni kell azt is, hogy a gyermekkoromban mindössze 20 négyzetméteres, világítás nélküli, faluszéli kalibában laktak. De kérdés persze az is, volt-e jobbító szándék a Jeszenszky Géza mögött kialakult botrányban? Hozzájárul-e a kérdéskör ilyenszerű felvetése a kérdés megoldásához? A cigányság neveléséhez, vagy egy újabb, Magyarország elleni lejárató kampány csupán? Ahogy az is, miközben elmarasztalják a mai „magyar” társadalmat, a cigányság vezetői megtesznek-e mindent a cigányság nevelése érdekében? Vagy csak a jogok ismertetése lényeges, kötelességeik nincsenek sem önmaguk, sem a saját környezetük iránt? (Meg kell mondanom, tudatában vagyok a lehetséges támadásoknak, de a kérdés fölvetése a „politikai korrektség” iránt egyre sürget.

Az Evenimentul Zilei bukaresti napilap november 19-ei számában olvastam, hogy egy dániai kisváros többségében muszlim vallású funkcionáriusai megtiltották a köztereken a fenyők karácsonyi kihelyezését. Az EU nőjogi és esélyegyenlőségi biztosa ugyanakkor törvénytervezetet akar elfogadtatni, amely kitiltatná a hagyományos családmodellről – apa, anya, gyerekek – szóló irodalmat az iskolákból. Tehát felmerül a kérdés: a másság tisztelete csak a hallgató vagy megfélemlített nagy többségre vonatkozik?

Végezetül – hogy a kérdést függetlenítsem saját elfogultságomtól – idézem Köntös László református pap írását, amelyet a Wikipédia megfelelő oldalán (tehát a politikai korrektséget taglaló oldalon) leltem. „Az abszurditás gyakorlati megvalósulása pedig ott van példának okáért, hogy ma Európában keresztet kitenni nyilvános helyre maga a provokáció. A legfrissebb példa: A kórházi kápolna egyik sarkában iszlám imaszőnyeg, a másikban Buddha-szobor, életfa és egyéb spirituális jelképek. A kereszt sehol, a helyi lelkigondozó szerint azért, mert zavarná a betegeket. Aztán jön a valódi hideg zuhany: a keresztyénekből álló konferencia, ahol nemet mondanak a „keresztyén alapokra”. Ez nem vízió, hanem a református kórházmisszió vezetőjének múlt heti tapasztalata” – www.parokia.hu.

Egyesek szerint a „politikailag korrekt” viszonyulás, beszéd eljuttat a társadalom olyan fokú atomizálódásához, amely már egyes nyugati társadalmakban létezik, hogy az emberek nem mernek egymásra nézni, mert megsérthetik a másik, vagyis a nézett ember személyiségi jogait. Ezt akarjuk?

Lőrincz György - A szerző székelyudvarhelyi író - kronika.ro

Spórol a Cosa Nostra


Az olasz pénzügyőrség megtalálta a Cosa Nostra pénztárkönyvét, amelyből kiderült, hogy a gazdasági válság a maffiát is takarékosságra kényszerítette. A pénzügyőrök szerint a tíz évvel ezelőttihez képest mára a felére csökkentette a kiadásait a szicíliai bűnszervezet. A maffia mindenekelőtt a tagjainak biztosított anyagiakkal spórol.

A La Repubblica pénteken közölte a Graviano klán könyvelését. A kockás füzetben vezetett pénztárkönyvet a pénzügyőrség egy palermói benzinkútnál elrejtve találta meg. A füzetlapokon a maffiacsalád a kiadásokat jegyezte fel. Így derült ki, hogy a maffia nemcsak a gyilkosokat vagy a drogfutárokat fizeti, hanem a börtönbe került tagjainak családjait is segíti.


Az életfogytiglanra ítélt maffiafőnökök feleségei havi négyezer eurót kapnak. Az összeg többszöröse az olaszországi fizetési átlagnak, főleg Szicíliában, de a maffiafeleségek így is panaszkodnak. A 90-es években ennél sokkal többet kaptak, és mára még a maffia által vásárolt autóról is le kellett mondaniuk. A Cosa Nostra megvonta a gépjármű-támogatást.

Jelentősen csökkentették az alacsonyabb rangú maffiafeleségek apanázsát, mely havi 1000-1500 euró körül mozog. Csak 500 eurót kapott a pénztárkönyvet őrző és a Cosa Nostrát üzemanyaggal ellátó benzinkutas is. A maffia forrásainak a fokozatos apadása ellenére mégsem fenyegeti őket elszegényedés: az utóbbi hetekben a hatóságok 30 millió eurós maffiavagyont foglaltak le. (La Repubblica)

Az összeomlás elkerülhetetlen



Meghalt Jockey Ewing + videó


Larry Hagman péntek délután halt meg egy dallasi kórházban, családja körében. Torokrákja volt, ennek ellenére még elvállalta, hogy utoljára eljátssza Jockey szerepét a nálunk is nagy sikerrel vetített Dallasban.

Larry Hagmanről Magyarországon mindenki Jockey jut eszébe. Haláláig játszotta ezt a szerepet, és hogy szerette, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy annak tudatában is elvállalta a folytatást, hogy nagyon beteg. Már a 90-es években májrákban és májzsugorodásban szenvedett, ami nem is csoda, ugyanis nem csak a filmvásznon rajongott az alkoholért. 1995-ben májátültetésen esett át, utána vegetáriánus lett és letette a cigit is. Ennek ellenére 2003-ban újabb beavatkozásra volt szükség, akkor eltávolították mája egy részét.

Tavaly októberben, a Dallas újraindulásakor torokrákot diagnosztizáltak nála. De úgy gondolta, kedvenc szerepénél nincs jobb orvosság. A forgatások közben is folyamatosan kezelték, kemoterápiát is kapott. Bár nagyon lefogyott, nem adta fel. November 23-án, péntek délután halt meg egy dallasi kórházban, családja körében.

Régi barátja, Linda Gray, aki Samanthát játszotta a sorozatban mellette állt a végsőkig. “Larry Hagman már 35 éve volt a legjobb barátom. Egy igazi színes egyéniség volt, aki mindenkit felvidított. Kreatív, nagylelkű, vidám, kedves és tehetséges színész volt, rettentően fog hiányozni.” A Pamela Ewingot játszó Victoria Principal is hasonlóan nyilatkozott. “Egy felejthetetlen és pótolhatatlan embert veszítettünk most el. Szerencsés vagyok, hogy ismerhettem és szerethettem őt.”

Hagman gyerekkora nem volt egyszerű. Szülei korán elváltak, anyja pedig üldözte a „hollywoodi” álmot – meghallgatásról meghallgatásra járt. Hagmanra egyre többször vigyázott nagymamája, mígnem 12 éves korában elhunyt, s az ifjú Larry kénytelen volt New Yorkba költözni, ahol édesanyja már újra férjhez ment. Hagman fiatalon inni kezdett, s ez a probléma végigkísérte őt hátralévő életében. A középiskolát Texasban fejezte be, itt kezdett ismerkedni a színészettel, majd ismét New Yorkba költözött, ahol úgy döntött, anyja nyomdokaiba lép, s kisebb sorozatokban és színdarabokban jutott szerephez.

1952-ben kénytelen volt szüneteltetni színészi pályafutását, ugyanis behívták a légierőhöz, ahonnan négy évvel később 1956-ban szerelt le. A nagy áttörésre ezután került sor, „Jeannie, a háziszellem” című sorozatban, ahol Hagman egy asztronautát játszott, aki talált egy csodalámpát, benne egy gyönyörű szellemmel. A vígjáték öt éven át futott nagy sikerrel, ezalatt az idő alatt pedig alkalma volt kipróbálnia magát a kamera túlsó oldalán is: több epizódot rendezőként jegyezhetett.

A Dallas 1978-ban indult világhódító útjára, és Jockey Ewing ellenszenves karakterét annyira zseniálisan alakította, hogy neve eggyé vált a gonosz, gátlástalan üzletember figurájával.

Larry Hagman járt hazánkban is, tíz évvel ezelőtt, 2002-ben Balatonaligán a szervátültetettek és művesekezeltek Európa-játékának díszvendégeként.

Teljes összeomlás közeleg Dél-Európában


Egyre nagyobb a baj Spanyolországban és Portugáliában, mivel a gazdasági megszorítások ellenére nem csökken a költségvetési hiány, és az államadósság is folyamatosan emelkedik. Az ibériai országok társadalmának lassan elege van a mostani politikából, így a kiút mind nehezebbnek látszik.

Az Európai Bizottság prognózisa szerint Spanyolország államháztartási hiánya idén 8, jövőre 6, 2014-ben pedig 6,4 százalék lesz a hazai össztermékhez viszonyítva. Az ország államadóssága viszont emelkedő pályán van: 2009-ben még jóval a GDP 60 százaléka alatt volt, idén viszont 86,1 százalékára ugrik, 2014-ig pedig lassan, de biztosan a hazai össztermék 97,1-ra emelkedik a bizottság számításai szerint. Ezek az adatok is világosan mutatják, hogy egyre nagyobb a baj a dél-európai országban.

A gazdasági válság hatására az ibériai ország nem volt képes elkerülni az európai szervezetek által nyújtott, mintegy 100 milliárd eurónyi összegű mentőcsomagot. A hitelt Spanyolország az Európai Pénzügyi és Stabilitási Eszköz keretéből 2012 nyarától négy részletben hívhatja le. A gazdasági mutatók romlása, az adósságnövekedés megszorításokat tett szükségessé, melyek gyakorlatilag 2009-től permanensen zajlanak. 

Jelentős megnyirbálások

Az Iránytű Intézet szerint a jövő évi költségvetés is ennek az irányvonalnak a folytatását jelzi, a kormány ugyanis mintegy 65 milliárd eurónyi kiadáscsökkentést tervez. A takarékossági lépések közt megtalálható egyebek mellett a nyugdíjkorhatár emelése, áfaemelés (18-ról 21 százalékra), a segélyek jelentős mértékű megnyirbálása és a közalkalmazottak 13. havi bérének megvonása. A spanyol gazdaság a megszorító intézkedések ellenére továbbra is recesszióban van, a GDP folyamatosan csökken, és várhatóan a jövő évben sem várható trendforduló.

A restriktív politika tehát minden bizonnyal folytatódik, a válságmenedzsment e formája azonban Európa-szerte belpolitikai válságokba és kormánybukásokba torkollt; ott 2011-ben a Zapatero-vezette szocialista kormányzat eltávolítását és a jobbközép 45,21 százalékos győzelmét eredményezte. A spanyol mentőcsomag azonban nem kizárólag a Pireneusi-félszigeten osztja meg a közvéleményt, mert összegét jelentős arányban Németország állja, és bár a német parlament megszavazta a hitelnyújtást, mind a politikai elit jelentős része, mind a lakosság szkeptikus a sikerében – szerepel az elemzésben.

A bankokat tőkésítették föl 

Portugália még 2011-ben, Görögországot, valamint Írországot követve kényszerült mentőcsomagra, melynek 78 milliárdos hitelkeretéhez a valutaalap 26 milliárddal járul hozzá. 2010 végén a portugál államadósság a GDP 92,9 százalékát, 2011 végére 107,2 százalékát is elérte. A megszorítások sora a megállapodás megkötése óta tart, a hiánycél tartása azonban ennek ellenére is elérhetetlennek tűnik: 2012 első félévében 6,7-7,1 százalék, így a 4,5 százalékos szint teljesítése valószínűtlen.

A hitelek elsősorban a három nagy portugál bank feltőkésítésére szolgáltak, a csomagért cserébe az IMF-EU-EKB trojkája pedig komoly fiskális kiigazításokat követelt meg az országtól, melyeket számos strukturális reformmal – többek között az államigazgatás, valamint az egészségügy területén – látott megvalósíthatónak. A megszorító csomagok már 2010-ben megjelentek, s végül – egy újabb takarékossági célzatú javaslatcsomaggal – a miniszterelnök lemondásához és a kisebbségi kormány bukásához vezettek.

Az ellenzék is kihátrált

A Pedro Passos Coelho vezette új kormány mozgástere azonban nem nőtt, a megszorítások így folytatódtak, jelenleg a tranzakciós adó bevezetése, valamint az adóterhek növelése van napirenden a szociális támogatások, például munkanélküli-segélyek lefaragása és a nyugdíjcsökkentés mellett. A kabinet nem készül újabb mentőcsomag igénylésére, a súlyos intézkedések elfogadtatását a trojka követelései mellett ezzel is indokolja. A takarékossági csomagokat mindez idáig az ellenzék támogatása mellett szavazták meg, ám a jelek szerint – a lakosság egyre nagyobb elégedetlenségének hatására – a továbbiakban az ellenzék e területen megvonja támogatását a kormánytól, zárul az elemzés. (magyarnemzetikormany.com)

Kialakulóban a rendőrállamok világszerte


Az elit börtönné alakítja át a világot

Az elit egyik legfőbb célja, hogy minden emberi tevékenységről, kommunikációról tudjon. A diktatúra szó hallatán sokak szeme előtt rossz kinézetű felfegyverzett martalócok jelennek meg, akik folyton parancsokat osztogatnak. Az elit azonban ennél sokkal megtévesztőbb eszközöket vet be. Azt szeretné elhitetni a világgal, hogy a nép valójában szabad és maga választja meg vezetőit, azonban a háttérben rejlő „gyengéd hatalom” a direkt diktatúránál is kegyetlenebb.

A globalista elit finanszírozza a legtöbb politikai kampányt, az ő tulajdonukban vannak a nagyvállalatok és nagy pénzintézetek, hatalmas befolyással rendelkeznek a médiában, célkitűzéseiket pedig egyenesen az oktatási rendszeren keresztül népszerűsítik, szinte az egész világon. A körénk épülő háló George Orwell legmerészebb álmait is felülmúlja. Az egyre szigorúbb és szorosabb kontrollt alkalmazó rendszert több száz fronton építik. A szabadság egyre inkább csak illúzió. Az elit úgy gondolja, hogy ők, mint „megvilágosultak” tulajdonképpen kegyet gyakorolnak azzal, hogy az emberiséget elvezetik „egy szebb jövő” felé. Ehhez persze minden szabadságtól meg kell fosztaniuk az embereket. Amikor pedig elérték a teljes kontrollt egy olyan kor veszi kezdetét, amilyet nem látott még a világ.

Az alábbi néhány hír némi rálátást nyújt ezekre a hatalmi erőfeszítésre

1. Az amerikai szenátus által tárgyalt új törvény 20 különböző kormányhivatalt jogosítana fel arra, hogy bírósági végzés nélkül elolvashassa bárki email üzeneteit.

2. Dél-Kaliforniában elindult az arcfelismerő kamerák új generációjának telepítése. Ezek az  új eszközök kevesebb, mint egy másodperc alatt képesek azonosítani egy embert és a látókörébe kerülő valamennyi személyről elküldik a rendelkezésre álló adatokat a hatóságnak.

3. A Trapwire program a kamerák által látott képanyagot rögzíti és tárolja, olyan részletekkel kiegészítve, mint például az előtte elhaladó emberek arcának azonosítása (a felvétel helyszínével) vagy az arra elhaladó járművek rendszámtáblái. A program a rögzített információkat párosítja egyéb rendelkezésre álló adatokkal az adott személlyel kapcsolatban, mint például, hogy mit vásárolt a bankkártyájával vagy az aznap küldök SMS-ek szövegével. A legtöbb ember azt sem tudja, hogy ez a rendszer létezik.

4. Egyre több városi rendőri egység alkalmaz pilótanélküli megfigyelő repülőket, de aki nem városban él, ne gondolja, hogy nem áll megfigyelés alatt. Több amerikai államban és európai országbanhasználnak drónokat a gazdák és földek megfigyelésére. Akár ebben a pillanatban is lehet egy ilyen drón a házunk felett, anélkül, hogy tudnánk róla.

5. Az egyes politikusok többet tudnak az állampolgárokról, mint valaha a történelem során. Az Obama kampány során például félelmetes mennyiségű adatot gyűjtöttek a választókról:
Mindenkiről, aki részt vett az idei amerikai elnökválasztáson profil készült. Az Obama kampány adatbázisában többek között szerepelnek a szavazók újság előfizetései, gépjárműveik adatai, ingatlanaik értéke, vadászigazolványuk adatai valamint számos elemzés arról, hogy vajon kire szavazna a következő választások során.

6. Az Egyesült Királyság a legtöbb országhoz képest 5-10 éves előnyben van az orwelli rendőrállam kiépítésében. Ma már például törvénybe ütközik egy másik személy szóbeli inzultálása. A muzulmánok vagy homoszexuálisok számára „valószínűsíthetően” sértőnek tartott megnyilvánulások bírói intézkedéshez vezetnek. Idővel ezek a törvények az egész bolygón elterjednek majd.

7. Egy új francia törvény azt is meghatározza, hogy milyen hőmérsékletű lehet az ember lakása:
A francia lakások fűtési tervének elkészítéséhez hamarosan adószakértő tanácsára és orvosi vizsgálatra is szükség lehet egy új törvényjavaslat értelmében, aminek célja a takarékosság ösztönzése a 46 milliárd dolláros kiskereskedelmi energiapiacon.
Az alsóház által ebben a hónapban elfogadott törvénytervezet meghatározná az egyes ingatlanok után fizetendő díjakat, a lakók keresete, kora és a helyi klíma alapján. A Utilities Electricite de France és GDF Suez cégek a rendelkezésre álló adatok alapján, az árammal és gázzal takarékoskodó fogyasztókat jutalmazná, a szabályozó szervek által pazarlónak ítélt ügyfeleket pedig büntetné.

8. Az Egyesült Államokban és sok más országban rögzítik az újszülöttek vérmintáit és sok esetben DNS információit. Vajon mire kell nekik?

9. Az Egyesült Államokban egyre több iskola írja elő, hogy a diákok RFID chipet tartalmazó, nyomonkövető diákigazolványt hordjanak maguknál iskolaidőben, sőt azon kívül is.

10. Az Egyesült Államokban egyre több iskolában van állandó rendőrjárőr és jelenleg 70.000 kiskorú van börtönben.

11. Amikor egy amerikai állampolgár a FEMA (Szövetségi Vészhelyzet-kezelési Ügynökség) segítségére szorul már eleve börtönben érzi magát. A Sandy hurrikán levonulását követően New Jersey-ben felállított FEMA tábort a következőképpen jellemezte annak egyik lakója:

„Tegnap este látszott az ember lehelete,” mondja Brian Sotelo, aki a hurrikánban elveszítette otthonát. „Pine Belt-ben a Vöröskereszt kihirdette, hogy egy állandó, felújított, szilárd szerkezetű szállásra küldenek minket, ahol mosógép és állandó fűtés is van, erre idehoztak a sátorvárosba.”

Sotelo elmondta, hogy folyamatosan, „egész nap és egész éjjel” fekete helikopterek járőröznek felettük és egy fekete, elsötétített autó járkál a táborban, miközben a katonaság egész éjjel különféle berendezéseket szállít. Tudomásunk szerint a sajtó munkatársait nem engedik be a körbekerített területre, ahol az otthonukat elveszített állampolgárok kígyózó sorokban várnak a mobil vécék előtt. Minden ajtó előtt biztonsági őr és még a vécé vagy zuhanyhasználat előtt is fel kell mutatniuk valamilyen személyazonosító okmányt.

„Úgy bánnak velünk, mintha rabok lennénk,” mondta Ashley Sabol a Reuters riporterének. „Nehéz ezt kimondani, de olyan, mintha egy koncentrációs táborban lennénk.”

12. Azt talán már sokan tudják, hogy a mobiltelefonok folyamatosan adatokat gyűjtenek a felhasználókról. Egyedül 2011-ben a hatóságok több mint 1 millió alkalommal kérték ilyen adatok átadását a szolgáltatóktól.

13. Az amerikai kormány egy olyan iPhone alkalmazást is létrehozott, ami a gyanús tevékenységek jelentését segíti.

14. Az adathalászatban egyre több magáncég is részt vesz. Köztük az egyik legnagyobb az Acxiom, amelyik több mint 190 millió amerikairól rendelkezik információval:

A cég hivatalosan az adatbázis marketing kategóriába tartozik. Az 1969-ben, Demographics Inc néven alapított vállalat kezdetben telefonkönyvek és egyéb kezdetleges eszközök, valamint egy darab számítógép segítségével kezdett adatokat gyűjteni a szavazókról és fogyasztókról direkt, marketing célokra. 40 évvel később az Acxiom 126 millió háztartás több mint 190 millió állampolgárról rendelkezik információval az Egyesült Államokban és körülbelül 500 millió aktív vásárlóról a világ többi részén. Convey-ben található központjuk 23.000 szervere évente 50.000 milliárd adatátvitelt elemez.

15. Az Egyesült Államok rendfenntartói hamarosan az utcai járőr kocsikat is a reptereken használt testátvilágító szkennerekkel szerelik fel, amelyek képesek átlátni az autók falán és a ruhákon. „Adatvédelmi szempontból nehezen tudom elképzelni, hogy milyen kifogása lehet az embereknek ez ellen,” nyilatkozta Joe Reiss, a speciális járműveket gyártó cég elnökhelyettese.

16. A BRS Labs nevű cég olyan bűnmegelőző kamerákat fejlesztett ki, amelyek elvileg képesek megállapítani, ha valaki egy bűntett elkövetésére készül. A kamerákat San Francisco legnagyobb közlekedési csomópontjain helyezik üzembe.

17. A Gizmodo arról adott hírt, hogy az amerikai Nemzetvédelmi Hivatal új lézer-szkennereket fog használni, amelyek akár 50 méteres távolságból is képesek átvilágítani egy csomagot vagy személyt:

A DHS egy vagy két éven belül bevetheti az új molekuláris lézer szkennert, ami 50 méteres távolságból is képes megállapítani, hogy egy csomag tartalmaz-e kábítószert, hogy valakinek a ruháján vannak-e lőpor nyomok, hogy mit evett reggelire, vagy mekkora az adrenalin szintje, anélkül, hogy hozzáérnének vagy a személy tudna róla.

18. Az FBI egy új egymilliárd dolláros biometrikus azonosító rendszer bevezetésén dolgozik:
A Következő Generációs Azonosító (NGI) rendszer tulajdonképpen egy országos adatbázis, ami az állampolgárok arcképét, írisztérképét, DNS adatait, hangmintáit és egyéb biometrikus adatait tartalmazza, elvileg a bűnüldözési feladatok támogatására. A vészharangot azonban sokkal inkább az adatgyűjtési módszerek miatt kongatták meg többen is. Az országos kamerahálózat és fotóadatbázis segítésével jelenleg tesztüzemben működő rendszer a legmodernebb arcfelismerő technikákat alkalmazza, és hamarosan már a DNS és írisztérkép alapján is képes lesz valósidőben keresni.

19. Számos hivatalos kormánydokumentum „potenciálisterroristának” bélyegzi azokat, akik kiállnak a személyes szabadság mellett.

20. A National Guard egyik tagja nemrégiben nyilvánosságra hozta, hogy egységét arra utasították, hogy polgári elégedetlenség, felkelés kitörése esetén az „ítéletnapra készülő” embereket terroristaként kezeljék.

Merre is tart a világ? 

Forrás: Activist Post - idokjelei.hu

Amikor rendőrök asszisztálnak uzsorásoknak...



Hadihegemónia



Napokon belül a Sínai-félszigeten a(z) USrael katonái


Úgy hiszem, mindazok, akik tisztában vannak a cionizmus valódi jellegével, csodálkozva értesültek arról, hogy az izraeli hadsereg egy hét elteltével befejezte az öldöklést a Gázai övezetben. A cionisták nem éppen könyörületességükről ismertek. Meglepő volt az a gyorsaság, mellyel a vérszomjas izraeli miniszterelnök beleegyezett egy Izrael számára látszólag nem túlságosan előnyös tűzszünet megkötésébe. Nagyszerű volt látni végre győzelmet ünneplő, boldog palesztinokat. Lehetséges azonban, hogy örömü(n)k nem fog sokáig tartani.
Világossá válik az is, mi célt szolgál valójában Mohamed Murszi államfőnek a minap kibocsátott dekrétuma az államfői jogkör kibővítéséről. A palesztinok és barátaik nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget az egyiptomi közvetítéssel megszületett fegyverszüneti egyezmény azon pontjának, melynek értelmében „Izrael garanciát kapott az Egyesült Államoktól, hogy az foglalkozni fog az övezetbe történő fegyverbevitellel”. Holott éppen ebben a pontban van megfogalmazva a lényeg. Érdemes pontosan felidézni, miként szólt a hivatalos jeruzsálemi közlemény a megállapodás megkötése után: az izraeli miniszterelnök "röviddel ezelőtt beszélt Obamával, és elfogadta azt az ajánlását, hogy adjon egy esélyt az egyiptomi tűzszüneti javaslatnak, és így esélyt arra, hogy stabilizálják a helyzetet, még mielőtt nagyobb erő alkalmazása válhatna szükségessé" – áll a nyilatkozatban. A Fehér Ház pedig közölte: „Obama megerősítette Izrael biztonsága iránti elkötelezettségét és hangsúlyozta, hogy kiáll a közös rakétavédelmi programok finanszírozása mellett.” Úgy tűnik azonban, a palesztinok az ünneplés alatt nem tanulmányozták alaposabban az izraeli és amerikai állásfoglalásokat.

November 21-én, szerdán, a reggeli órákban valóban tárgyalt egymással az amerikai elnök és az izraeli kormányfő. Csakhogy a legfrissebb információk szerint Obama nem csak úgy általánosságban tett egy semmire sem kötelező ígéretet főnökének, hanem egyértelműen és világosan megígérte Netanjahunak: az Egyesült Államok (US) rövidesen különleges katonai egységeket fog a Sínai-félszigetre vezényelni annak érdekében, hogy az elsősorban Iránból, kisebb részben Szudánból és Líbiából a Gázai övezetbe irányuló fegyverszállítmányok útját végképp elzárja. Ezzel Izrael legfontosabb célja válik valóra, mivel a cionista tervek megvalósulása esetén a gázai palesztinok nem lesznek képesek a védelmükhöz nélkülözhetetlen fegyverekhez hozzájutni, és teljesen kiszolgáltatva állnak majd az izraeli terroristák előtt. Csak „Izraelnek van joga megvédeni magát”. A palesztinoknak ugyanezt a jogot nem biztosítják.

A háttérben zajló egyeztetések folyamán állítólag először Mohamed Murszi egyiptomi elnök ajánlotta fel, hogy felszámolja a Sínai-félszigeten keresztül zajló – a gázai palesztinok számára életfontosságú – fegyverkereskedelmet. Csakhogy az izraeliek a kairói kormány garanciájával nem elégedtek meg, mondván, Egyiptom nem rendelkezik a művelethez szükséges titkosszolgálati és katonai eszközökkel. Elképzelhető az is, hogy Tel Aviv nem bízott meg teljesen a Muzulmán Testvériség irányítása alatt álló kairói kormányzatban – habár a gyanakvás alighanem alaptalan. Kedden Hillary Clinton amerikai külügyminiszter Jeruzsálembe érkezett, és közölte az izraeli vezetőkkel: Obama elnök feltett szándéka, hogy felgyorsítja a Sínai-félszigeten az elektronikus „védelmi rendszer” kiépítését, amely képes lenne elvágni a Gázai övezetbe vezető fegyverkereskedelmi útvonalakat. Amihez azonban bizonyos számú amerikai különleges egységnek a térségbe vezénylése szükséges. Netanjahu természetesen örömmel fogadta a felvetést, azonban azon aggodalmaskodott, hogy hónapokba telhet, amíg Egyiptom engedélyezi az amerikai csapatok megjelenését, márpedig ennyi idő alatt a gázai palesztinok feltölthetik fegyverkészleteiket.

A cionista zsidóság rövid pórázán tartott Obama nem sokkal később telefonon közölte az izraeli kormányfővel: az Egyesült Államok különleges egységei már a következő héten a Sínai-félszigetre érkezhetnek, sőt arról is biztosította urát és parancsolóját, hogy Mohamed Murszi egyiptomi államfő is hozzájárult a hadművelethez és a „biztonsági kerítés” építéséhez. Netanjahu ekkor döntötte el, hogy lemond a Gázai övezet inváziójáról, és azonnal beleegyezik az Izrael számára első pillantásra meghátrálást jelentő tűzszünet megkötésébe.

Katonai forrásokból származó értesülések szerint az amerikai katonák néhány napon belül megjelenhetnek a Sínai-félszigeten. Egyiptomban persze jelentős tiltakozó hullám várható, de éppen ezért volt szükséges az államfői jogkörök kibővítését oly sietősen elrendelni. Mohamed Murszi elnökről persze most majd egyértelműen kiderül, hogy cionisták engedelmes bábja csupán, és iszlamista elkötelezettsége semmi más, mint szemfényvesztés. Őt azért állították Egyiptom élére, hogy – saját népét megtévesztve - "Izrael biztonságát" minden körülmények között szavatolja, országát pedig az IMF adósrabszolgaságában tartsa.

Az izraeli vezetők pedig elégedettek lehetnek, mert Obama a választások óta még a korábbinál is engedelmesebben teljesíti parancsaikat. Most már arra is hajlandó, hogy katonai erőszakkal akadályozza meg az iráni fegyverszállítmányok eljuttatását az izraeli terrorállam palesztin áldozatai részére. Hogy miként fog válaszolni a Hamász és Irán az izraeli-amerikai agresszív katonai akcióra, egyelőre nem tudható. Vajon rövidesen a Sínai-félszigeten is eldördülnek a fegyverek? (Debka.com - Rt.com)


Cigányútra ment Nyugat


Izraeli atrocitások a gázai civil lakosság ellen önvédelemből


Könnyek közt küldöm ezt az üzenetet. Úgy sírok, mint még eddig soha, de ez az épület 500 méterre van a házamtól, és a halott gyerekek képe felzaklatott. Az első felindulásom után meg akarom mutatni Gáza mindennapi valóságát az intenzív izraeli bombázások és támadások alatt. A világ „legerkölcsösebb hadserege”, az izraeli újabb mészárlást követett el 2012. november 18-án, vasárnap.

Az izraeli repülőgép egy ötszintes épületet bombázott Gáza városában, egy épületet, ahol negyven ember élt, akik a Dalou családhoz tartoznak. 12 ember halt meg a Dalou családból, köztük hat gyerek, három nő, és két idős. Huszonöten megsebesültek.

Elnézést a megrázó fotókért. A képeket egy fényképész barátom készített, aki ki van borulva a szörnyű képek miatt. Szerintem az emberi- és gyermekjogi szerveztek alszanak. Nem tudom mikor fognak felébredni. Egy újabb izraeli bűntett a gyermekeink és polgáraink ellen, újabb mészárlás az emberiség ellen…

És újabb csendes bűnpártolás azon országok részéről, melyek azt állítják, hogy az emberi jogokat védik. Elküldtem ezeket a fotókat a barátaimnak, azoknak a jó embereknek, szervezeteknek, akik nemes ügyünket támogatják. Ezzel próbáltam meg csillapítani dühömet, a gázaiak haragját. Ezek a képek szörnyűek, borzasztóak, de a gázai valóság még keményebb. A gázaiak egyesülnek barátságban, erőben, bátorságban, méltóságban, emberségben.

A törvényesen megválasztott miniszterelnök, Ismail Haniyeh elítélte az izraeli támadást, és arra kérte a világközösséget, vállaljon kötelezettséget arra, hogy foglalkozik Izrael Gáza elleni bűneivel. Az álszent Nyugat, miközben a demokrácia „védelmezőinek” kiáltják ki magukat, következetesen elmulasztják a kapcsolatfelvételt a kormányunkkal, melyet a palesztin emberek választottak, szabad, demokratikus választáson.

Ennek nem lehet más oka, csak az, hogy nem szeretnek minket, mert a Palesztin nép politikai vezetői nem ismerik el Izraelt. Azonban amióta létrejött Izrael ők azóta sem ismerik el Palesztinát. Nem sikerült betartaniuk a határozatokat és nyilatkozatokat, melyeket Izrael állam létrejöttekor hoztak.

Dr. Sami Abu Zuhri, az Iszlám Ellenállási Mozgalom (Hamász) szóvivője szerint a Dalou család lemészárlása bizonyíték az izraeli hadsereg kudarcára. Ugyanis a zsidó állam katonailag impotens voltát bizonyítja az, hogy a hadsereg a kudarcait a civilek célbavételével kívánja ellensúlyozni. A Hamasz nyomatékosított, hogy Izraelnek nagy árat kell majd fizetnie mindezért.

sssawra.Info
Fordította: Fehér Nándor

Az alábbi film élethűen bemutatja az Izrael állam "önvédelmét" tömegpusztító fegyverekkel. Nekik ehhez miért van joguk?

Az alábbi filmben látható kép és hanganyag sokkot okozhat! 
Gyenge idegzetűek és gyermekek részére, megtekintése nem ajánlott!



Még több infó: Izrael megtámadta Palesztinát

Gyerekgyilkosságok mandátumokért




Az alábbi videóban a reális valóság borzalmas képsorai láthatóak, amit  az izraeli terrorista állam végeztet a Palesztin ártatlan civil lakosság lemészárlására. Elfogadhatatlan és tragikus, hogy ezt a politika világszerte tétlenül tűri és nem tesz semmit a megakadályozására! Cinkosok, akik hallgatnak!

A filmben látható kép és hanganyag sokkot okozhat! 
Gyenge idegzetűek és gyermekek részére, megtekintése nem ajánlott!