„Sérül az újszülötteknek az a joga, hogy megismerjék a szüleiket.”?


Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának legújabb, gyomorforgató határozata néhány hete már megszületett, de a testület döntése csak a napokban került a nagyobb nyilvánosság elé. Hogy miért e késlekedés, hogy miért az eddigi elhallgatás még nem derült ki, azonban az biztos, hogy a hírportálok okkal, vagy ok nélkül, de a közzététellel megvárták az adventi időszakot, és ezzel az egész történet még szimbolikusabbá, még felháborítóvá vált. Az, ma már szerintem senki előtt nem kétséges, hogy a világ ”felvilágosult” nyugati felének gondolkodása már rég letért a józan ész vezette útról. És az sem nagyon vitatható, hogy egy törpe kisebbség degenerált világfelfogásának a ráerőltetése a többségi társadalmakra, megdöbbentő eredményességgel működik. Azonban az a szellemiség, az az aljasság, ami ENSZ Gyermekjogi Bizottsága által kiadott legutóbbi jelentésből árad, az azt gondolom, túlmegy minden határon.

A testület ugyanis most azt szorgalmazza, hogy az Európai Unió országaiban tiltsák be a babamentő inkubátorokat. Az indoklás szerint erre azért van szükség, mert a jelenlegi állapotok szerint „sérül az újszülötteknek az a joga, hogy megismerjék a szüleiket.” Az európai országokban hosszú évekre visszanyúló hagyománya van a kórházak előtt elhelyezett babamentő inkubátoroknak. Csak Magyarországon az elmúlt évtizedben közel negyven gyermeket sikerült így megmenteni a szinte biztos haláltól. A magukat jogvédőnek nevező bizottsági tagok ezt, lényegében az utolsó esélyt akarják elvenni azoktól a csecsemőktől, akiket a szüleik nem tudnak, vagy nem akarnak felnevelni. Teszik ezt ráadásul egy olyan indokkal, aminél cinikusabbat nehezen lehetett volna kitalálni.

A gyereknek sérül az a joga, hogy megismerhesse később a szüleit – mondják az ENSZ illetékesei, azonban az nem jut eszükbe, hogyha egy ilyen szerencsétlen sorsú gyerek nem kerül, nem kerülhet egy babamentő inkubátorba, akkor nem lesz lehetősége sem arra, hogy később egyáltalán elgondolkozzon azon, hogy kik is lehettek a szülei. Ha pedig durvábban akarnék fogalmazni, akkor feltehetném a kérdést: akkor nem sérül a gyerekek joga, ha az inkubátorok helyett majd a kukákba, vagy a WC kagylókba kerülnek?

Hogy egy szülőt mi visz rá arra, hogy eldobja magától a gyermekét, hogy vannak-e, lehetnek-e olyan indokok, amivel ez megmagyarázható, azon hosszasan el lehet filozofálgatni, de az nem lehet vita tárgya, hogy némelyeknek a babamentő inkubátor az egyetlen esélyük arra, hogy életben maradjanak. És még mindig humánusabb dolog egy gyereket inkubátorba rakni, mint megfojtani vagy kidobni valahová. Mára eljutottunk oda, hogy az a szervezet, akinek a gyerekek érdekeit kéne képviselnie arra szintre süllyedt, hogy egy teljesen értelmetlen és ebben az esetben lényegében értelmezhetetlen jogot helyez az életben maradás esélye fölé. Mára eljutottunk oda, hogy azok a szervezetek, akik anno az egyetemes emberi értékek képviseletére szerveződtek, manapság egy degenerált eszme értékrendjét erőltetik az európai társadalmakra.