Amerika félelme


Miközben minden szem Görögország felé fordul, és mindenki azt lesi, hogy vajon a görögök faképnél hagyják e az eurózónát vagy sem, addig az Unióra és az Egyesült Államokra jóval nagyobb veszély leselkedik: Nagy-Britannia kilépése az EU-ból. Ez a lépés valóságos csapás lesz az európai szolidaritást hirdető neoliberálisok számára, és valóságos tőrdöfés az  transzatlanti szövetség szívébe.

Egyre inkább kirajzolódni látszik ez a forgatókönyv: Nagy-Britannia elindult a kiválás útján, és a folyamat egyes szakértők szerint visszafordíthatatlan. David Cameron, a pártján belül egyre erősebbé és hangsúlyosabbá váló euró-szkeptikusok nyomására a kilépés élére állt. Az angolok eddig is kellő távolságtartással kezelték a francia-német tengely által egyre erősebbé váló brüsszeli bürokráciát, ahol lehetett vörös vonalat húztak, vagyis nem engedtek az EU nyomásának, és most úgy tűnik visszatérnek a kellemes elszigetelődésbe, a „splendid isolation” számukra a jelenlegi helyzetnél sokkal kellemesebb világba.

Az angolok kezdettől nem szívlelték a II. világháborút követő európai integrációt, sokáig csak kívülről figyelték, végül 1973-ban beadták a derekukat, és beléptek az Európai Közösségbe, de azóta is távol tartják magukat a közös európai fizetőeszköztől, az eurótól, és más uniós kezdeményezéstől. A brit szuverenitás védelme érdekében folyamatosa hadban állnak a brüsszeli „eurokratákkal.”

Az euró-szkepticizmus elérte az angol parlamentet is, amelyik a múlt héten leszavazta Cameron javaslatát arra nézve, hogy Nagy-Britannia mennyit fizessen be a közösbe a következő hétéves periódusban. Nincs egyébként ez másként a többi nettó befizető uniós tagországban sem, amennyivel kevesebbet fizetnek ők be, mi annyival kevesebbet kapunk kohéziós támogatásként. Hiába az orbáni hősködés, ez tiszta matematika.

Cameron a múlt heti EU csúcson két javaslatot tett le az asztalra, az egyik: legyen Európa „két sebességes”, az eurózóna tagjai fizessenek többet, és alakítsanak egy külön blokkot, az eurózónán kívüliek pedig fizessenek kevesebbet a közösbe. A másik egy nyílt követelés: az angol kormány vissza kívánja venni Brüsszeltől és ismét saját hatáskörbe vonni a szociális ügyeket, és a jogalkotást.

És ez mind nem elég, Cameron saját pártja követeli a népszavazás kiírását Nagy-Britannia EU tagságáról. A legutóbbi közvélemény kutatás szerint az angolok 48%-a a kilépés mellett, 31%-uk a kilépés ellen szavazna. Idehaza vajon mikor lehetne egy ilyen népszavazást kiírni?

Az angolok kilépésével megroppanna az egységes piac, a nehezen épülgető közös pénzügyi struktúra, és összedőlne az a biztonságpolitikai híd, amely az Egyesült Államokat összeköti Európával. Az a híd, ami az amerikai értékek és érdekek európai megjelenését szolgálja. Nagy Britannia kilépése az EU-ból biztonságpolitikai szempontból nagyon rosszul jönne az amerikaiaknak, elveszítenék leghűségesebb, és legerősebb európai katonai partnerüket, akkor, amikor az amerikai költségvetés visszaszorította a hadikiadásokat, miközben Kína és Oroszország növelte a sajátját. „Abban az esetben, ha Nagy Britannia távozik az EU-ból, Európa végleg lekerül az Egyesült Államok radarjának képernyőjéről.” – írja a Council on Foregn Relations - Ordosz műhely