Ideje távozni az Unióból?


Az előzetes várakozások szerint a holnapi EU-csúcson eldől: jelentősen csökkentik a kohéziós alapot és az agrártámogatásokat. Ebben az esetben az unió utolsó előnyei is eltűnnek. Ideje távozni?

Méreteset rúghat belénk az Európai Unió, amennyiben a következő EU-csúcson az unió nettó befizető tagállamainak vezetői beváltják fenyegetésüket, s  valóban brutális mértékben csökkentik a kohéziós pénzeket, valamint az agrártámogatásokat. Mindkettő rendkívüli mértékben sérti hazánk érdekeit, hiszen egyedül ez a két támogatás ellentételezte mindazokat a gazdasági hátrányokat (magyar cégek, magyar kézben lévő termelés óriási piacvesztése, eladósítás, egészségtelen gazdasági szerkezet, óriási kiszolgáltatottság), amit az unióba való belépés okozott. Most viszont - amennyiben a nettó befizetők valóban beváltják fenyegetésüket - érdemes lesz elgondolkozni az unióból való kilépésen.


Kedves José, merre van a kijárat? Arra Viktor...

Mint ismert, az Európai Unió 2014-2020 közötti költségvetéséről szóló vita csütörtökön kezdődik Brüsszelben, miközben  borítékolható, hogy az óriási érdekharc  közben az unió minden problémája kikristályosodik. A vita (ahogyan 2005-ben is) költségvetési ciklus két legnagyobb kiadása, a kohéziós alap és az agrártámogatás körül fog folyni, melyek együttesen a kiadások 80 százalékát jelentik, ez körülbelül 1000 milliárd eurót jelent.


Merkel és Cameron kezében a szálak


Természetesen a csúcsot ezúttal is a tagállamok, ezen belül is főleg a nettó befizető tagállamok (főleg Németország, Franciaország, Ausztria, Dánia, Finnország, Hollandia és Svédország) belpolitikája határozza meg. A csúcs még el sem kezdődött, de az alaphangot David Cameron, Nagy-Britannia miniszterelnöke (illetve a brit parlament) már megadta, aki úgy nyilatkozott, hogy a költségvetést csak abban az esetben fogadja el, amennyiben azt jelentősen csökkentik, körülbelül 200 milliárd euróval. Cameron keménykedése nem talált süket fülekre, már több nettó befizető tagállam jelezte, hogy a költségvetés szűkítésében  bizony nagyon is egyet ért. A legfontosabb ember persze Angela Merkel lesz, aki a legnagyobb befizető Németországot képviselve nem igazán hagyhatja, hogy a tárgyalások nagyon elhúzódjanak, Németország választás előtt áll, Merkelnek jelentős eredményeket kell elérnie.

A befizetések lefaragásában érdekel csoport mellett a másik tömörülés, a "kohéziós-csoport", vagyis az a 14 (plusz a 15-ik, Horvátország) tagállam, amely ma a kohéziós támogatásokra jogosult. Ezen országok értelemszerűen a támogatások értékének megőrzésében érdekeltek. Hozzájuk vehetjük még az ezzel részben közös halmazt alkotó agrártámogatásban részesülő tagállamokat. Ezen országok legjelentősebbike a komoly gazdasági gondokkal küzdő Franciaország.

Sajtóinformációk szerint a csúcs várható lebonyolítási módja is eltér a korábbiakétól: a különböző ország-csoportok vezetői külön-külön párhuzamos "kupaktanácsokat" is tartanak majd, aztán pedig azokat az álláspontokat, amelyek az egyes "szeparékban" kialakulnak, plenáris ülésen igyekeznek összecsiszolni.


Éjjel érkezem... 

Ahogyan 2005-ben, úgy most sem fognak unatkozni az uniós vezetők. A csütörtöki csúcs este nyolckor kezdőik, így borítékolható, hogy a tárgyalások minimum hajnalig tartanak, de leginkább péntekig. 2014. januárja természetesen még messze van, alkudozásra van idő, ugyanakkor az álláspontok egyelőre annyira távol vannak, hogy egyáltalán nem biztos, hogy sikeresen zárul a csúcs.

A túlzott szigornak is van azonban határa, hiszen azzal a nettó befizetők is tisztában vannak, hogy a gazdaságuk jelentős előnyöket élvez a szegényebb országok piacának gyarmati sorba süllyesztése miatt. Különösen igaz ez a kohéziós támogatásokra, amelyek - félretéve a röhejesen bürokratikus lebonyolítást - nyertesei egyértelműen a magországok, mivel a pályázatok során nyertes cégek szinte kivétel nélkül onnan származnak. Az agrártámogatások drasztikus csökkentése esetén pedig azt kockáztatják a befizetők (így például Németország, Ausztria), hogy az újabb tagállamok is bekeményítik az álláspontjukat, s nem csak meghosszabbítják a földvásárlási moratóriumot, hanem drasztikusan megszigorítják végre a külföldiek földvásárlási lehetőségeit, ahogyan 'majd minden ország közvéleménye már régóta követeli. Összetett játék ez tehát, ahol a kohéziós országok sem teljesen fegyvertelenek.


Két tűz között


Franciaország helyzete talán a legérdekesebb az EU-csúcson, hiszen nettó befizetőként a kohéziós alapok csökkentésében érdekelt, viszont az agrártámogatások legnagyobb haszonélvezőjeként azok megtartásában. Ráadásul az ország a '20 évek válságos időszakához hasonlót él át, leminősítés előtt áll, így mindenképp sikerre van szüksége a francia kormánynak ahhoz, hogy a nagyobb belpolitikai és gazdasági vihart elkerülje. A francia delegáció szerint az unió költségvetési igényét a a tranzakciós illetékből lehetne fedezni

Olaszország is hasonló helyzetben van, hiszen az elmaradottabb déli részeknek szükségük van a kohéziós forrásokra, ugyanakkor az ország a mezőgazdasági támogatások - Franciaország után - második legnagyobb kedvezményezettje. Kérdés, mennyire elégíthető ki az agrártámogatások és a kohéziós támogatások egyidejű igénye.



A mostani állás szerint Magyarország 30 százalékos kohéziós megvonást szenvedne el. Korábban hazánk a GDP 3,5 százalékáig kaphatott az alapból, ez a következő ciklusban 2,5 százalékra módosulna. Ez barátok közt is azt jelenti, hogy a korábbi ciklusban lehívható 8000 milliárd a következő hétéves időszakra 6000 milliárd forint alá csökken. Amennyiben ez megtörténik, akkor el kell dönteni, miért is vagyunk még mindig az Európai Uniónak nevezett gyarmati társulás tagja?
Írta a barikád pont hu.