Egyesült Nemzetek a világkormánnyá válás küszöbén


Lord Christopher Monckton 2009. október 14-én, Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnök tanácsadója, a minnesotai Bethel Egyetemen tartott előadásában maró gúnnyal cáfolta az ember által előidézett globális felmelegedés elméletét. Beszédének azonban nem csak ez volt legfontosabb üzenete. Lord Monckton az ENSZ klímaegyezményére koncentrált, amit a szervezet akkoriban készült előterjeszteni a Koppenhágai klímakonferencián.

Lord Monckton így figyelmeztette hallgatóságát:

Én elolvastam az egyezmény szövegét és abban az áll, hogy egy egységes világkormány kerül felállításra. A „kormány” szó az újonnan felállítandó szervezet három célkitűzése közül elsőként szerepel.

A második célkitűzés a nyugati országok vagyonának megosztása a harmadik világ országaival… Az új testület, vagy kormány harmadik célja pedig a végrehajtói hatalom megalapozása. 

Nem akármilyen kormányt akarnak: Arra készülnek, hogy egy kommunista világkormányt erőltessenek a világra.

2012-ben az ENSZ által szervezett Rio+20 Földcsúcson a fenntartható fejlődésről a világkormány támogatói ennél is nagyra vágyóbb terveket tártak a résztvevők elé. Lord Monckton, aki a brit UKIP párt irányelvi csoportjának vezetője és a washingtoni Science and Public Policy Intézet vezető politikai tanácsadója, Alex Newman-nek, a New American újságírójának nyilatkozva elmondta, hogy „tulajdonképpen még mindig a világkormány felállításának mechanizmusáról beszélnek, hogy leállíthassák a nyugatot, véget vessenek a demokráciának és megszüntessék a szabadságot a világon.”

Ez egy őrült elme, zavaros fecsegése lenne csupán? A fővonalas média ezt szeretné elhitetni a világgal. „Monckton egy őrült ’klímaváltozás tagadó’, egy ’baloldali zombi’ és ’összeesküvés mániás’”. Ugyanez a címke vár mindazokra, akik nemcsak rámutatnak az ENSZ hibáira és visszaéléseire, hanem ki merik mondani az ENSZ térnyerésének veszélyeit, ami nem kevesebb, mint egy igazi végrehajtói hatalommal rendelkező világkormány megalakítása.

Azonban számos befolyásos vezető, a politikában, a médiában és tudományos körökben egyaránt, megpróbálja hol nyíltan, hol burkoltan népszerűsíteni az ENSZ igazi világkormánnyá alakítását. Ami ennél is megdöbbentőbb, hogy már hozzá is láttak a kivitelezéshez. Már nemcsak elméletről beszélünk.
Az ENSZ és leányszervezetei tényleg azon vannak, hogy magukhoz ragadják a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalmat, beleértve az adózást és a katonai hatalmat is. A folyamat elkezdődött, méghozzá az amerikai (és sok más) kormány globalista tagjainak jóváhagyásával, bátorításával és pénzügyi támogatásával.

Walter Cronkite, a CBS néhány éve elhunyt híres műsorvezetője a következőket mondta 1999-ben:

Sokan úgy gondoljuk, hogy egy várható világméretű konfliktus elkerülése érdekében meg kell erősítenünk az ENSZ szervezetét, a világkormány felé vezető út első lépéseként, ami törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalommal rendelkezne, természetesen megfelelő rendőrséggel a nemzetközi törvények betartatása és a béke fenntartása érdekében. Ennek elérése érdekében nekünk, amerikaiaknak, fel kell adnunk szuverenitásunk egy részét. Ehhez bátorság és az új világrendbe vetett hit szükséges… Tartozunk az utókornak azzal, hogy nem szalasztjuk el ezt a lehetőséget.
A demokrácia és maga a civilizáció túlélése a tét. Néhány éven belül meg kell változtatnunk globális közösségünk alapvető szerkezetét, a háború jelenlegi anarchikus rendszeréből … egy új rendszert kell alkossunk, amit a demokratikus ENSZ föderáció vezetne.

Cronkite a fenti beszédet a Föderalista Világszövetség előtt mondta, ami a világkormány támogatóinak egyik legrégebbi élvonalbeli szervezete.

Strobe Talbott talán nem annyira híres, mint „Walter bácsi”, de komoly befolyással bír elit politikai körökben. A volt „szovjet szakértő”, a Time magazin tudósítója (akiről Szergej Tretyakov, volt KGB ügynök azt mondta, hogy „az orosz titkosszolgálat rendkívül értékes hírforrása) és a Clinton-kormány külügyminiszter-helyettese, jelenleg egy rendkívül befolyásos elit agytröszt, a washingtoni székhelyű Brookings Intézet elnöke.

A Time magazin számára „A globális nemzet születése” címmel írt híres értekezésében Talbott a következőket közölte:

1795-ben Kant, a híres filozófus „a demokráciák békés szövetségének megalakítását javasolta”. A világkormány ügyének végkifejletéhez azonban a mi csodálatos és szörnyű évszázadunk eseményeire volt szükség.

Bebizonyosodott, hogy a föderalizmus a legsikeresebb politikai kísérlet és a Föderalista Világszövetséghez hasonló szervezetek már évtizedek óta javasolják, hogy ez legyen a globális kormány alapja.

Gideon Rachman a befolyásos Financial Times újságírója és lelkes világkormány támogató, „És most a Világkormány” című híres 2008-as cikkében a következőket írta:

Úgy tűnik, minden a helyén van: megvan az érv, a lehetőség és az eszköz, hogy komoly lépéseket tegyünk a világkormány felé.

Rachman izgatott volt, hogy a globális pénzügyi válság ideális lehetőséget szolgáltatott: „Életemben először a világkormány valamilyen formája végre megvalósíthatóvá vált.”

Rachman a következőképpen írta le az általa és globalista társai által áhítozott célt:

A „világkormány” több lenne, mint csupán a népek együttműködése. Az állam jellemzőivel rendelkező és törvényekkel támogatott entitás lenne. Az Európai Unió már felállított egy 27 országból álló kontinentális kormányt. Az EU rendelkezik legfelsőbb bírósággal, saját valutával, több ezer oldalnyi törvénnyel, közigazgatási szervekkel és mozgósítható katonasággal.

Mindenki, aki vágyik a tisztánlátásra, meggyőződhet róla, hogy a készülő világkormány felhatalmazása folyamatban van, a kirakó darabjai lassan a helyükre kerülnek és a jelenleg egyelőre csak háttérhatalomként működő erő hamarosan fizikailag is megjelenik a politika színpadán. 

Forrás: The New American

HVS