Az oltatlan gyermekek egészségesebbek - Angelika Kögel-Schauz

Most már hivatalosan is bizonyított: az oltás káros az egészségre! 
Petíció aláírási lehetőség a cikk végén elérhető! 

Az oltott gyermekeknek és fiatalkorúaknak sokszorosan több allergiájuk van, gyakrabban szenvednek fejlődési zavarokban, lényegesen több fertőzésben és több krónikus betegségben. A felelősségteljes szülők tájékozódnak és nem hagyják beoltatni gyermekeiket! 2003. május és 2006. május között a legfelsőbb német egészségügyi hatóság, a Robert Koch Intézet KiGGS néven egy nagy tanulmányt végzett, ami 17.641 0 és 17 év közötti gyermek és fiatalkorú testi és lelki egészségét vizsgálta meg. A gyermekeknek és szüleiknek először egy terjedelmes kérdőívet kellett kitölteniük. A második részben egy orvos interjúvolta őket, majd vér- és vizeletvizsgálatot végeztek. Amennyiben rendelkezésre álltak, az oltási könyveket is lefénymásolták. A végén minden résztvevőhöz kb. 1.500 adatérték állt rendelkezésre. Ez összességében több mint 26 millió értéket jelent. Már a tanulmány végzése közben újra és újra kiemelték az intézkedés fontosságát. 

Az adatok kiértékelésével a mai gyermekek és fiatalkorúak egészségével és az ezt érintő lehetséges befolyásolási tényezőkkel kapcsolatos átfogó ismeretekhez szerettek volna jutni. Ez lenne az alapja annak, hogy tovább javítható legyen a gyermekek és fiatalkorúak egészsége. Nagyon kíváncsiak voltunk az eredményekre, mivel már ekkor ismeretes volt, hogy az oltásokkal kapcsolatos kérdések is el fognak hangzani. A Szövetségi Egészségügyi Lap dupla kiadásában már egy évvel a tanulmány befejezése után több mint 900 oldalon mutatták be a nyilvánosságnak az eredményeket. Időközben hozzávetőleg 200, a KIGGS-tanulmány kiértékeléseit és felismeréseit érintő tudományos publikáció áll rendelkezésre. Az oltási státusz és az egészség közötti összefüggést azonban teljesen kihagyták. Még a nyilvánosságban gyakran vita tárgyát képező "Oltások, mint az allergia kiváltói" témát sem említették. Kilátásba helyezték azonban, hogy a tanulmány nyers adatait "public use file" formájában bocsátják az érdeklődők rendelkezésére. 

Nagyon örültem, amikor 2009. elején valóban megrendelhettem és 90 euró ellenében tényleg meg is kaptam ezt az adatbank kivonatot. Az utolsó pillanatig aggályaim voltak amiatt, hogy majd egyszerűen elutasítják a kérelmemet, főleg, mivel az űrlapon őszintén leírtam, hogy mi a célom az adatokkal. Aki ismer engem, az tudja, hogy szeretem a matematikát, a számokat, a logikus összefüggéseket és a nagy kihívásokat. 2009 tavasza óta foglalkoztam az adatokkal, hogy újra és újra új összefüggéseket hámozhassak ki belőlük, majd nyilvánosságra hozhassam őket. Eredményeim 2009. júniusában történő első publikálása után a Robert Koch Intézet élesen támadott engem. A kiértékeléseim szerintük durva hibákat és szakmai tévedéseket tartalmaznak. Szerintük az általam publikált összefüggések közül egyik sem stimmelt. Közölték, hogy dolgoznak a sajtójogi helyreigazításon. Ezt 2010 közepéig a „Deutsches Ärzteblatt" nevű szakfolyóiratban kívánták publikálni. A mai napig semmi hasonlóra nem került sor. 

A felvilágosodott olvasó fantáziájára van bízva, hogy az egyik legfelsőbb német szövetségi egészségügyi hatóság mely okból támad meg ennyire etikátlanul egy őszinte és nyílt felvilágosító munkát végző személyt, ezután pedig adós marad állításai bizonyításával. Időközben meg vagyok győződve arról, hogy olyan szakaszba érkezünk, ahol egy profitéhes gyógyszeripar és annak cinkostársai által okozott károkat már nem lehet eltussolni. Ebbe a kategóriába tartoznak az un. TOKEN-tanulmány eredményei is, amelyet szintén a Robert Koch Intézet ügyvitele mellett végeztek. Miután a 9. héttől (!!) minden csecsemőnek többször beadott 6-szoros oltóanyagok a halálesetek gyakorisága miatt váltak szóbeszéd tárgyává, minden 2005-2008 között az első két életévben bekövetkezett tisztázatlan halálesetet megvizsgálták oltási összefüggések tekintetében. Az eredményeket eredetileg 2008. végéig hozták volna nyilvánosságra. Ezzel a témával kapcsolatosan a mai napig nem jelent meg egyetlen publikáció sem. 

Az idei év tavaszán ráadásul ok megnevezése nélkül röviddel a rendezvény megkezdése előtt lemondtak egy szakkonferenciára meghirdetett előadást is. A továbbiakban lehetséges magyarázatokkal szolgálok azokra az okokra, melyek következtében az oltóanyagok ilyen szörnyű károkat okozhatnak. A rendkívüli késedelmek okairól csupán spekulálni lehet. Az a körülmény azonban, hogy a két 6-szoros oltóanyag gyártói vállalták a tanulmány finanszírozásának oroszlánrészét, minden bizonnyal nem járult hozzá semlegességükhöz. De most térjünk vissza a KiGGS-tanulmánnyal foglalkozó kiértékelésemhez. Először úgy tűnt, hogy nem tudok zöld ágra vergődni. Az adatokhoz mellékelt leírás inkonzisztens volt és nem elég részletes. Az eredmények meghamisítása céljából ebben a tanulmányban is újra megpróbálták egy kalap alá venni az elhanyagolt vagy nagyon beteges, ezért kevésbé oltott gyermekeket és a tudatosan oltatlan vagy differenciáltan oltott gyermekeket. Ezzel persze számoltam. 

Néhány nap fáradozás után azonban kicsit elhagyott a bátorság, mert az oltás kérdésével kapcsolatban a tanulmány végén túl sok értékes választ távolítottak el az adatállományból. Az orvosi interjú oltási kérdésekkel foglalkozó két oldalán feltett kérdésekre adott válaszok teljesen hiányoztak. Például eltávolították a nyilvános adatállományból az alábbi kérdésekre adott válaszokat „Milyen okai voltak annak, hogy a gyermekeit nem oltatta be?" vagy „Előfordult, hogy gyermeke rosszul tolerált egy oltást?". Ezekkel a válaszokkal pontosabban lehetett volna differenciálni a tudatosan nem és csekély mértékben oltott, valamint a betegség vagy slamposság miatt még nem oltott gyermekek között. Erre a differenciálásra azért lett volna szükség, mert a beteges és ezért kevésbé vagy egyáltalán nem oltott gyermekek rontják a tudatosan nem oltott és egészségtől kicsattanó gyermekek statisztikáját. Ebben az időpontban a hiányos adatokból már ennek ellenére megkaptam az első világos utalásokat arra, hogy ebben az átfogó tanulmányban az oltatlan gyermekek és fiatalkorúak jobb egészségi állapotára vonatkozó fontos eredmények találhatók. 

Mivel azonban minden megvizsgált gyermeknél megvan adva az adatállományban az egyes oltások pontos száma, az említett nehézségek ellenére is váratlanul világos és egyértelmű összefüggéseket prezentálhattam. Az oltási státusz és az egészség között fennálló összefüggések némelyike statisztikai szempontból is szignifikáns ill. rendkívül szignifikáns. Ez azt jelenti, hogy annak a valószínűsége, hogy ezt az összefüggést egy tévedés miatt csupán véletlenül találták meg, 5 ill. 1%-ot tesz ki. Ez a tévedési valószínűség a statisztikában a kifejezőerő minőségének mérőszámaként szolgál. Mindenki, aki allergiás beteget ismer, illetve aki önmaga érintett, tudja, hogy ez a krónikus betegség az életminőség csökkenésével jár. Már évtizedek óta tudott, hogy az oltások mellékhatásaként jelentkeznek allergiás panaszok. Egy tapasztalt homeopata orvos az általam szervezett 1. Oltáskritikus Konferencián 1997-ben beszámolt arról, hogy a szénanátha eseteiről először csak a himlőoltás bevezetése óta számolnak be. 

További történelmi kutatások eredményeképp kiderült, hogy mindig ott, ahol oltottak, röviddel utána járványszerűen törtek ki az allergiák. A vehemens oltástámogatóktól és az egészségügyi hatóságoktól az utóbbi időben egyre gyakrabban olvashatjuk azt a valótlanságot, hogy az oltások még védenének is az allergia ellen. Az NDK-ban ugyanis oltási kötelezettség állt fenn és ott jóval ritkábbak voltak az allergiák. Megbízható forrásokból tudom, hogy az NDK-ban az allergiás gyermekeket egyáltalán nem, illetve nagyon visszafogottan oltották, mivel ismerték ezeket az összefüggéseket! A kiértékelés során kíváncsian összpontosítottam elsősorban ezekre az összefüggésekre és csodálatos bizonyítékokat kaptam. Az oltott gyermekek majdnem kétszer olyan gyakran szenvednek atópiás ekcémában (neurodermitis), több mint kétszer olyan gyakran szénanáthában, és ötször olyan gyakran nikkelallergiában, mint az oltatlan gyermekek. A különbségek még nagyobbak lennének, ha most az oltatlan gyermekek csoportjából kiszűrhetnénk a nagyon beteg és ezért oltatlan gyermekeket. 


1. ábra:
Az allergiák és az oltások közötti összefüggések
Sajnálatos az a tény is, hogy azon gyermekek csoportja, akiknél teljesen hiányoztak az oltási adatok - majdnem 7% - meglehetősen nagy. Ebben a csoportban feltehetően sok tudatosan nem vagy csekély mértékben oltott gyermek is megbújik. Nyilván azért tagadták meg az oltásokra vonatkozó kérdésekre való válaszadást, hogy ne kerüljenek kellemetlen helyzetbe a tanulmányt végző orvosokkal. A szülők effajta beállítottsága érthető, hisz a tanulmányt végző orvosok a szülőket közvetlenül a helyszínen nyomás alá helyezték, hogy pótolják a fennálló oltási hiányosságokat. Mi, az oltatlan gyermekek szülei ismerjük az efféle félelemkeltéssel való nyomásgyakorlást. 

A kiértékeléseim e téren hatásos ellenérvekkel fognak szolgálni. További meglepetés voltak számomra az oltásonként és szociális rétegenként eltérő oltási kvóták. A várakozásoknak megfelelően a tetanuszoltás volt a legritkábban, a rubeola oltás pedig a leggyakrabban elutasított oltás. A tanulmány 9 gyermekkori oltást foglalt magába: a rendszerint 6-szoros kombinált oltásként beadott tetanusz, diftéria, polio (gyermekbénulás), HIB (bakteriális agyhártyagyulladás), pertussis (szamárköhögés), hepatitis B (sárgaság) elleni oltásokat, valamint a rendszerint 3-szoros kombinált oltásként beadott kanyaró-, mumpsz- és rubeola oltásokat, melyeket manapság 4-szeres oltásként bárányhimlő elleni oltással kombináltan adnak be. Az oltási kvótákban mutatkozó eltérések világosan jelzik, hogy az oltási döntés gyakran egy teljesen tudatos folyamat és számos középút van a teljesen oltott és egyáltalán nem oltott között. 

Ezek az egyéni utak a szülők számára egyre nehezebbé válnak, mivel szinte már csak kombinált oltóanyagok állnak rendelkezésre, amelyek csak a teljesen, vagy egyáltalán nem lehetőségét hagyják meg. Ennek a teljesen tudatosan hozott egyéni döntésnek a bizonyítása fontos érv azzal az általános szemrehányással szemben, miszerint gyermekeinket elhanyagoljuk, vagy felelőtlenek vagyunk, illetve belefáradtunk az oltásokba. Végső soron az alaptörvényben benne foglaltatik gyermekeink nevelésének és ápolásának joga, amit újra erősebben kell magunknak követelni. Ez biztosítja nekünk a legjobb érveket! Mi, szülők pontosan tudjuk, hogy mi jó a gyermekeinknek, és hogy mi mit akarunk. A tanulmányban résztvevő 17.641 személyből 217 nem volt beoltva tetanusz ellen, ami azoknak az 1,32%-át teszi ki, akik oltási könyvet mutattak be vagy megadták, hogy tudatosan nem rendelkeznek ilyennel. Itt egy olyan súlyozási tényezőt veszek figyelembe, amit azért alkalmaztak a tanulmány végzése során, hogy kiegyenlítsék azokat az esetleges torzításokat, melyek pl. a randomizáltan kiválasztott résztvevők részt nem vétele miatt jelentkeztek. 

Példaként választom itt ki a tetanuszt, mivel számos szülő ettől a betegségtől fél a legjobban. Ha az oltatlan gyermekek kvótáját átlagoljuk minden német gyermekre és fiatalkorúra, akkor 1 és 17 év között jóval több, mint 100.000 gyermek és fiatalkorú nincs beoltva tetanusz ellen. Ennek ellenére ebben a korcsoportban már évtizedek óta egyetlen haláleset sem fordult elő Németországban. Az a kevés gyermek, aki a kórházi statisztikák szerint minden évben megbetegszik (4 - 0 gyermek/év), sikeres kórházi kezelést kap. A megbetegedett gyermekek oltási státusza ismeretlen. A megbetegedettek között minden bizonnyal vannak oltott gyermekek is. Egyébként a tanulmányban részt vett 1.779 olyan gyermek, aki életében már több mint 30 oltást kapott, mindezt természetesen kombinált oltóanyagokban elrejtve. A 10 és 17 év közötti gyermekek és fiatalkorúak átlagosan majdnem 23 oltást kaptak. 

Egy számomra abszolút ijesztő elképzelés, főleg ha figyelembe vesszük az oltóanyagokban rejlő olyan adalékanyagokat is, mint a tartósítószereket, a tenzideket (zsírban oldódó szubsztanciák, melyeket mosószerekben is alkalmaznak), az alumíniumot és az antibiotikumokat. Véleményem szerint ezek az adalékanyagok, amelyek az oltások után jelentkező mellékhatások nagy részéért felelősek, gyakorlatilag nem képezték kutatás tárgyát és sajnos a betegtájékoztatókban is alig szerepelnek. A korábban szokásos higany (thiomersal, Labant Csaba) helyett, amit az oltóanyagok tartósítószerként tartalmaztak, néhány éve fenoxietanolt alkalmaznak. Ezt a vegyi anyagot többek között halak elaltatásához és kozmetikumok tartósításához alkalmazzák. A kozmetikumgyártók adatbankjaiból kivehető, hogy a fenoxietanol esetében ismert ténynek számít az allergia, a bőrkiütés, az idegbetegségek, az immunrendszeri problémák és a szervkárosodások, az állatkísérletekből pedig génkárosodások ismeretesek, mindemellett fennáll a rákkeltő hatás gyanúja is. 

A biztonsági adatlapban az szerepel, hogy a vegyszer nem juthat sem a háztartási hulladékok közé, sem a talajvízbe. De minden 9 hétnél idősebb csecsemőnek négy alkalommal két és fél milligrammot kell befecskendezni! A szakirodalom ismerteti egy másfél éves kisgyermek esetét, akinél egy oltóanyag erre az adalékra visszavezethető súlyos allergiás reakciót váltott ki. Különösen kritikusnak tekinthető az említett adalékanyag esetében az, hogy az európai engedélyezési hivatalnál az említett adalékanyag a részletes angol dokumentációban ugyan fajtáját és mennyiségét tekintve fel van tüntetve, az oltóanyag csomagolásában található német terméktájékoztatóból és az orvosoknak szóló részletesebb szaktájékoztatóból azonban teljesen hiányoznak az erre vonatkozó utalások! 

Ez csak azzal magyarázható meg, hogy ezt az adalékanyagot Németországban nem kell feltüntetni, holott a gyártó Ausztráliának szánt terméktájékoztatója igenis tartalmazza ezeket az adatokat! (Labant Csaba: Mi is tapasztaltunk hasonló anomáliákat a GSK oltóanyagai kapcsán: a gyártó amerikai honlapján feltüntette a hirtelen csecsemőhalált, mint alkalmazás során tapasztalt mellékhatást, a magyar betegtájékoztatóban ennek nyoma sem volt! Ugyancsak az amerikai adatok szerint nem vizsgálták a vakcina rákkeltő, meddőséget okozó, valamint mutagén hatását, miközben ezt a magyar felhasználókkal nem közölték. ) Megválaszolatlan marad az a kérdés, hogy egy német orvos hogyan tudja átfogóan felvilágosítani a pácienst illetve annak szüleit, ha a gyártó ilyen fontos információit a hatóságok áldásával elrejt előle. Elégtelen felvilágosítás mellett a szülők nem képesek jogszerűen hozzájárulni az oltáshoz, az orvos pedig jogi szemszögből nézve testi sértést követ el. Így tekintve az orvosok bűncselekményre bujtanak fel. 

Ha figyelembe vesszük, hogy ez és számos más további adalékanyag nincs is deklarálva és az oltóanyag engedélyezése során vagy azt követően sem vizsgálják meg, nem kell csodálkozni azon, hogy az oltásokat egyre gyakrabban hozzák összefüggésbe ideg-, szerv- és immunrendszeri károsodásokkal és számos összefüggés teljesen ismeretlen. A gyermekek és fiatalkorúak egészségének további aspektusát képezik az agyfejlődésben jelentkező zavarok. Már évtizedek óta tudunk itt is olyan kompetens kritikusokról, akik összefüggéseket látnak az agy minden lehetséges kis és nagy megbetegedése és az oltások között. Az agy az élet első nagyon fontos hónapjaiban és éveiben végbemenő érését az oltások tartósan károsítják. Mindeddig nem álltak rendelkezésre elfogadható bizonyítékok. A hiperaktivitással járó vagy anélkül jelentkező figyelemhiány szindróma (ADHS) a gyermek- és kamaszkor egyik növekvő számban jelentkező feltűnő jelensége, amit a hagyományos orvostudomány gyakran drogokkal kezel. 

A gyermekeknél és kamaszkorúaknál egyre gyakrabban diagnosztizálnak tanulási és fejlődési zavarokat, amelyeket minden lehetséges gyógyszerrel és terápiával kezelnek. Annál fontosabb itt is a tanulmány kiértékeléséből származó visszaigazolás, miszerint a korai és gyakori oltás káros hatással van az agy fejlődésére. Az oltási életkort pedig egyre előrébb hozzák. Németországban az ajánlások szerint oltott csecsemők a 8. hét után, az USA-ban 6 héttel a születés után kapják az első nagy oltási adagot (6-szoros). (Labant Csaba: Magyarországon pedig közvetlenül a születés után! ) Egy ilyen apró teremtménynek az oltás utáni elviselhetetlen pokoli kínokra és fájdalmakra az az egyetlen lehetősége, hogy harsányan és tartósan sírjon. Ezt a sírást a szakirodalomban "cri encephalique"-nak nevezik (velőtrázó, éles sikítás), ami az oltások után jelentkező ismert mellékhatásnak számít. Az engedélyezésekhez szükséges tanulmányokból rendszerint kiválogatják az olyan csecsemőket, akik az első vagy második oltás után ilyen feltűnő magatartást tanúsítanak és szokatlanul sírnak. 

A legsúlyosabb oltáskárosodások leírásaiból tudom, hogy az anyáknak már az első oltás után feltűnt ez a velőtrázó és gyakran órákig tartó sírás. Az ezt követő konzultációkon a gyermekorvos nem ritkán hisztérikusnak tartja az anyát, rendszabályozza és folytatja az oltások beadását. Ez súlyos műhiba! Minden oltóanyag betegtájékoztatójában szerepel, hogy összeférhetetlenségi reakciók után tilos folytatni az oltások beadását! A második vagy harmadik oltás után pedig epilepsziás rohamok lépnek fel. Az egyik legnevesebb német oltáskritikus Dr. Buchwald az előadásaiban már régóta beszámol arról, hogy az oltások következtében feltűnően gyakran figyeli meg a látóidegek enyhe károsodását, melyek ugyebár már agyidegek is. A gyermekkori oltóanyagok betegtájékoztatójában ráadásul kifejezetten szerepel mellékhatásként a látóidegek károsodása. Így nem csoda, hogy az oltatlan gyermekeknek ritkábban van szükségük szemüvegre. Újra és újra emberek vakulnak meg oltás után, anélkül, hogy más okot találhatnánk rá, mint az előzetes oltást. Az oltott gyermekek gyakrabban hordanak szemüveget, gyakrabban szenvednek figyelemhiány szindrómában és háromszor olyan gyakran kell beszédterápiára járniuk logopédushoz. 

2. ábra:
Az agy fejlődési zavarai és az
oltások közötti összefüggések 
Ha már tudjuk, hogy az oltott gyermekek gyakrabban szenvednek allergiában és deficittel rendelkeznek az agy fejlődése terén, akkor vajon cserébe legalább jobban védettek a fertőző betegségek ellen és ezért egészségesebbek? A fertőző betegségekre való hajlam az oltások következtében nő, mégpedig függetlenül attól, hogy gyomor-bélfertőzésekről vagy egyszerű megfázásokról van szó. Mivel az adatállományban nem csak az az információ szerepelt, hogy a gyermek megkapott-e egy bizonyos oltást, hanem a beadott oltások pontos száma is, a beadott oltási dózisokra és az előző évi fertőzések átlagos száma közötti lehetséges összefüggésre vonatkozóan pontosabb kiértékelés volt lehetséges. Minél több oltás, annál nagyobb a gyermekek fertőzésre való hajlama. A gyógyszeripar szemszögéből nézve ez az oltások igencsak kívánatos mellékhatása, hisz így egyszerűen megteremthetik maguknak a fertőzések kezelésére gyártott gyógyszerek új piacait. 

Ez a hatás azzal a stresszel magyarázható meg, amelynek az immunrendszer az oltások miatt van kitéve és az emiatt kialakuló fokozottabb fertőződésre való hajlammal. Lényegesen gyakrabban érintettek az oltott gyermekek az olyan komoly fertőzésekben is, mint a tüdő vagy a középfülgyulladás. Az oltatlan gyermekeknek a 7,75%-a szenvedett már tüdőgyulladásban, az oltott gyermekeknél ez az arány 11,07%. Fájdalmas középfülgyulladásban már az oltatlan gyermekek 39,62 %-a szenvedett, míg az oltottaknál ez az arány 53,46 %. 

3. ábra:
A tavalyi fertőzések oltások számára
vonatkoztatott átlagos száma 

Az oltott gyermekek több mint 5 %-a szenved scoliózisban, ami a gerincoszlop oldalirányú görbülését (gerincferdülés) jelenti. Most persze biztosan felteszi magának azt a kérdést, hogy ennek mi köze az oltásokhoz. A scoliózis okaként idegrendszeri betegségeket, ún. neuropátiákat is emlegetnek, amelyek szinte minden oltóanyag betegtájékoztatójában szerepelnek. Ennek során úgymond félreprogramozódnak a gerinc melletti izmok, így a tartósan helytelen izomfeszülés következtében a csigolyák idővel deformálódnak. Az oltatlan gyermekek csoportjában egyébként egyetlen scoliózisos eset sem fordult elő. 

  


4. ábra:
Az oltások és a súlyos betegségek
közötti összefüggések


Megrázó ebben az összefüggésben az, hogy erről az összefüggés eddig egyáltalán nem tudtak, így ebből kifolyólag egy tanulmányban sem végeztek ezzel kapcsolatos kutatásokat. A statisztika szempontjából ez azonban olyan kifejező erővel bír, hogy "rendkívül szignifikánsnak" kell neveznünk. Az oltott gyermekek és fiatalkorúak esetében jóval nagyobb a kockázata annak, hogy tüdő- vagy középfülgyulladásban betegedjenek meg, a gyermekek több mint 5%-a szenved gerincferdülésben, míg az oltatlanoknál egyetlen eset sem fordult elő. Mind a vírusos betegségek, mint pl. a bárányhimlő esetében, amelyek ellen- vagy mondjuk inkább helyesebben, amelyekért? - csak nemrég oltanak, de a bakteriális eredetű megbetegedések, mint a skarlát vagy a szalmonellás hasmenés esetében is bizonyítható, hogy az oltatlan gyermekek lényegesen ellenállóbbak. 

Az oltott gyermekek lényegesen nagyobb hajlamot mutatnak az olyan fertőzésekkel szemben, mint pl. a bárányhimlő, a skarlát és a szalmonellás hasmenés, mivel az oltások károsítják a szervezet védekezőrendszerét. A figyelmes és tapasztalt szülők és terapeuták ezeket az összefüggéseket már évtizedek óta megfigyelhették. Így nem kell csodálkozni azon, hogy minél kevesebb az oltás, annál több testvér van egy családban. Az oltatlan gyermekeknek a mindenkori korcsoporttól függően átlagosan akár egy harmaddal több testvérük is van. A magasabb végzettséggel rendelkező anyáknak könnyebb foglalkozniuk az oltás témájával, mivel az információk bonyolult szaknyelven vannak megírva. Minél magasabb az anyák iskolai végzettsége, annál kevesebb oltást adatnak be gyermekeiknek. Természetesen az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező anyákat nem tartom felelőtlenebbnek. Rendkívül sajnálom, hogy még mindig túl kevés általánosan érthető oltáskritikus információ áll a széles közvélemény rendelkezésére. 

Úgy tűnik, hogy az apák iskolai végzettsége nem játszik szerepet az oltást érintő döntések terén. Ezt az utóbbi 14 évben tartott több mint száz előadásom után sajnos csak igazolni tudom. Az apák csak a hallgatóság töredékét teszik ki. Szívből kívánnám, hogy az oltás döntését mindkét szülő közösen hozza meg és a jövőben egyre több apa foglalkozzon ezzel a fontos témával. A KiGGS-tanulmány adatainak általam végzett kiértékelésével bizonyított, hogy az oltatlan gyermekek lényegesen jobb egészségnek örvendenek és jobb az ellenálló képességük. De hogyan is néz ki az ún. oltás nyújtotta védelem? Az oltott gyermekek valóban védettek azokkal a betegségekkel szemben, amelyek ellen a mellékhatások magas kockázata mellett beoltják őket? Igen, nyilvánvalóan fennáll egy bizonyos védelem a mindenkori betegséggel szemben. Nem ismeretes azonban, hogy ez a védelem nem csak a kezelőorvosok bizonyos elfogultsága miatt keletkezik-e. 

Az orvos például egy kanyaró ellen beoltott gyermek esetében hajlamosabb a bőrkiütést egy másik oknak betudni, egy oltatlan gyermeknél pedig hajlamosabb tévesen diagnosztizálni. De most mégis induljunk ki abból, hogy az adatállományból valamennyire megbízható adatok származtathatók. 100 kanyaró ellen nem beoltott gyermek közül hozzávetőleg 10 betegszik meg kanyaróban. A kanyaró ellen beoltott gyermekeknél 100-ból 6 az oltás ellenére megkapja a betegséget. A mumpsz és rubeola esetében hasonló effektusok figyelhetők meg. Tehát ezek az oltások a tanulmány adatai szerint körülbelül 40%-os védettséget nyújtanak. A kanyaró ellen beoltott gyermekek között, akik ennek ellenére kanyarósak lettek, ráadásul 63 olyan gyermek volt, akik három vagy annál is több kanyaró elleni oltást is kaptak. A gyártók és hatóságok állítása szerint a kanyaró, mumpsz és rubeola elleni oltóanyagok azonban csaknem tökéletes védelmet nyújtanak a betegséggel szemben. 

Ezek az állítások ellentmondanak a jelen tanulmány keretén belül bizonyított rossz védőhatásnak. Eközben nem zárható ki, hogy a kezelőorvos egy oltott gyermek esetében nem hajlamosabb-e arra, hogy a kanyarót hibásan interpretálja, és fordítva, egy oltatlan gyermeknél inkább téves kanyaró diagnózist állítson fel. Ezzel még rosszabb lenne az oltások védőhatása. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy Németországban a kanyaró felmerülésének gyanúja esetén minden oltatlan gyermeket kizárnak az iskolalátogatás alól, mivel állítólag veszélyt jelentenek a többiekre nézve, merthogy az oltott gyermekekkel ellentétben állítólag fertőzőek lehetnek, világossá válik, hogy az emberi jogok és az alkotmány egyenlőségi elvének milyen fokú megsértéséről van itt szó! Mivel olyan sok oltott gyermek mégis megbetegszik kanyaróban, ez az önkényes megkülönböztetés jogi szempontból rendkívül problémás. 

5. ábra:
Az oltatlanok és az oltottak
megbetegedéseinek összehasonlítása 
A tanulmány nem tér ki arra, hogy a gyermekek és fiatalkorúak egészségét mely egyéb tényezők befolyásolják. A különösen félős szülők gyakrabban és korábban oltatják be gyermekeiket, illetve gyakrabban járnak orvoshoz. Holisztikus szemszögből nézve azonban pont ez a félelem teszi a gyermekeket különösen hajlamossá a betegségekre. Feltételezhető tehát, hogy a rosszabb egészség részben az ilyen kiegészítő befolyások számlájára írható. A félelem azonban nem csak a szülők esetében a lehető legrosszabb tanácsadó és rossz kiindulási alap ahhoz, hogy egészséges, önmagukért kiálló és minden szempontból ellenállóképes gyermekeket nevelhessenek fel. Azoknak a szülőknek, akik gyermekeiket oltásokkal és a hagyományos orvoslás egyéb intézkedéseivel traktálják, inkább az élethez való saját hozzáállásukat kellene megkérdőjelezniük és segítséget keresniük félelmeik áthidalásához ahelyett, hogy bedőljenek a gyógyszeripar félelemre alapuló marketingjének. 

Mivel nekem is van négy gyermekem, nagyon jól tudom, hogy állandó és szubtil manipulációval milyen könnyű a szülőkben félelmet kelteni. Ez ellen csak az információ és egy jó adag humor segíthet. Képzeljük csak el, hogy egyre kevesebb ember hagyja magát és gyermekeit beoltatni és nem történik semmi, illetve pont az ellenkezője, vagyis egyre egészségesebbek leszünk! A gyógyszeripar és az általuk kontrollált hatóságok és politikusok szemszögéből egy katasztrófa! A nagy benyomást keltő tanulmány általam végzett értékelésének összegzése: Az oltatlan gyermekek minden tekintetben egészségesebbek, mint az oltottak. Erre bizonyítékok találhatók a KiGGS-tanulmány adatanyagában, valamint logikus magyarázatok, melyek az adalékanyagok hatásaiban keresendők. Az oltatlan gyermekek és szüleik rágalmazását azonnal le kell állítani, éppúgy a közvetlen és közvetett oltási kényszert, mint pl. az oltatlan gyermekek iskolából való kizárását. A KiGGS-tanulmánnyal és egyéb témákkal kapcsolatos további és folyamatos információk a www.efi-online.de cím alatti honlapomon találhatók. 

A felelősségteljes szülők tájékozódnak, és nem engedik beoltani gyermekeiket! 


Az adatok forrása: Public-Use-File KiGGS, 
Kinder- und Jugend-gesundheitssurvey 2003-2006, Robert Koch-Institut, Berlin 2008.

Fordította: Mozgó Erika 

Lektorálta: Labant Csaba 

A forrás megjelölésével szabadon terjeszthető.