Akik kifosztották és tönkretették a világot - bankárbűnözők a joghatóság elött


A néhány hónapja kirobbant LIBOR- csalási botrány után, 2012. október 25-én New Yorkban adták be az USA történelmének a legnagyobb keresetét a bankárok szervezett bűnözési és pénzmosási tevékenysége ellen a joghatósághoz. A csalást a legmagasabb kormánypozíciókban lévők, és a bankárok követték el önérdekből. 

Az összeg, ami a bankok, amerikai partnereik, és vegyesvállalatok elleni keresetben szerepel, és amely összeget láthatóan nem a legügyesebben próbáltak tisztára mosni, 43.000 milliárd dollár. Nem írtam el! 43 billió dollár, vagy leírva betűkkel, negyvenháromezer milliárd dollár. A pert, a Spire Law Group, LLP ügyvédi iroda kezdeményezte, melyről a CNBC az iroda által kiadott sajtóközleményt megjelentetve számolt be. 

Másnap a CNBC vezérigazgatójának két gyermekét meggyilkolták. A lakástulajdonosok szerte az országban tömegesen nyújtottak be keresetet, a 2012. április 23-óta hatályos Spire törvényre hivatkozva. Perelhető minden nagyobb banki állománykezelő, és leányvállalataik, de nyomozás folyik a Kajmán-szigetek, a Man-sziget, Luxembourg és Malajziavonatkozásában is. 

A folytatás előtt, néhány szóban összefoglalnám a pénzügyi válságot, majd gazdasági válsággá formálódó körülményeit. Az európai vonzatokat, mivel jelenleg is ez határozza meg az IMF, Világbank és az EKB szabályozásait, és most már az ESM (Európai Stabilitási Mechanizmus) népnyomorító lépéseit is. Sokan már el is felejtették mivel tudtak válságot kirobbantani a bankárok, a "befektetőik" és bűntársaik, a korrupt politikusok közreműködésével és, hogy mik és kik idézték elő a jelenlegi nyomorúságos helyzetet.

A bevett fáma szerint, a négy éve kitört gazdasági és pénzügyi válságot, az amerikai bankok túlhitelezései okozták hamis, vagy irreálisan magas likviditási fedezetek igazolásának szándékos elfogadásával. Talán még a legtöbben, akik felnőttként éltek a 1990-es évek elején, emlékeznek Magyarország privatizációs folyamataira. A mindenáron privatizálás szabad rablása során gazdagodtak meg milliárdosaink, mivel "elvileg" mindenki számára nyitottá vált a közvagyon fosztogatási lehetősége. Azért elvileg, mert nyilvánvaló, hogy ez a tevékenység elsősorban azoknak állt, akik "kapcsolati tőkével" és megfelelően magas pozícióval rendelkeztek, vagy rokonságban álltak vállalatvezetőkkel, köztisztviselőkkel, politikusokkal. 

A hitelhez jutás, cégek, vállalatok felvásárlása potom összegekért, lehetővé tette bárki számára, aki kapott hitelt, vagy hozzá tudott jutni egyéb külföldi forráshoz, hogy fillérekért vegyen meg ("protekcióval") hatalmas vagyonokat, meglopva, kirabolva ezzel azokat, akiknek a tulajdonát képezte. A hitelek egy jelentős részének csak kapcsolati tőkefedezete volt, amit régen és most is, "koma, sógor, jóbarát" kapcsolatnak nevezünk, de kiegészül még néhány jelzővel, úgymint elvtárs, párttárs, bűntárs, tettestárs, megvesztegetett, és megvesztegető.

A bankok ilyen-olyan fedezet mellett hiteleztek, és a hitelek egy bizonyos rétegnek nyújtott része azonnal átkerült egy bankkonszolidációs gyűjtőszámlára, amit időről-időre, a bank csődbejutását elkerülendő, az állam, a "pénzintézet csődjének elkerülése" indokával, a lakossági adókból és külső hitelekből kifizetett, és amit soha nem fizettek vissza a "megsegített" bankok, pénzintézetek.

Mindezt azért említem meg, mert az USA esetében is hasonló módszereket alkalmaztak a hitelezésekkel kapcsolatban, de mivel a bankok gyakran nem a saját befektetőik pénzével, hanem elsősorban európai bankoktól felvett kölcsönökkel oldották meg a pénzhez jutást. Az alacsony, sokszor 15-20% fedezetű, vagy fedezet nélküli hitelek, az óriási törlesztési összegek, és a magánszférában történő munkanélküliség növekedése miatt sorra bedőltek, amit az ipar kitelepítése is egyre jobban egy válságspirálba kergetett.

A csődbe ment bankok kárát legtöbb esetben az európai bankoknak kellett "lenyelni", ami először a 3000 milliárd dolláros európai Londoni Ingatlanalapot nullázta ki, majd a bankcsőd elkerülése végett, az EU tagországai vettek fel hatalmas hiteleket az IMF-től és a Világbanktól, hogy feltőkésítsék a területükön működő, de bankkonzorciumok tulajdonában lévő pénzintézeteket. A bankok megsegítésére adott pénzeket a bankok soha nem adták vissza, még akkor sem, mint 2010-ben, és utána is, amikor a bankok extraprofittal zártak, amit anyavállalataik nyomban ki is vittek az országokból, de vissza nem fizettek semmit. Magyarul: a bankoknak felvett hitelek törlesztését fizesse ki a lakosság, az átadott "megsegítő csomagot" és a hasznot pedig benyelik a bankok.

A hitelek további nagy hányadát a bankokkal tulajdonosi szinten azonos multinacionális vállalatok "szerezték" meg politikusi közbenjárás és részesedés fejében. Az adósságba sodrás folyamata még a válság kitörése előtt elkezdődött, korrupt politikusok tevékeny részvételével, aminek eredményeként mára összeomlott a Görög, Spanyol és Portugál egészségügyi rendszer, és hamarosan Európa további periféria országaiban is hasonló helyzet várható.  

A szövetségi per, amely az USA New York Brooklyn-i Kerületi Bíróságán (Ügyszám: 12-cv-04269-JBW-RML) magában foglalja az összes jelzáloghitel piac tiltásának kérelmét, és a 43 billiós pénzmosás felperesei által, a bűncselekményben részt vevők azonosítását. Az alapos gyanú szerint a vádolhatók közt találhatók a következő beosztásban, pozícióban levő személyek; Helyettes főügyész, főügyész, kormányzó, korábbi pénzügyminiszter és bankár, visszavonult bankelnök, Fehér házi vezető tanácsadó, Elnöki adminisztráció kommunikációs igazgatója, az elnök újraválasztási kampányának főtanácsadója, bankárok, partnerek, informátorok. (a neveket szándékosan nem írtam le)

A per vádjai kiterjednek még az USA Patriot ACT, az Irán elleni szankciók, az embargó, zsarolás és befolyásolás, a Corrupt Organizations Act, valamint más állami és szövetségi törvények megsértésére. A kerületi bíróság a Spire törvény, és LLP nevében, az egész USA-ban a lakástulajdonosok, a New York-i adófizetők, és bevonva más adófizetőket, a kárpótlási törvények nevében jár el. Az előirányzatok szerint a cél, az azonnali leállítása a lakástulajdonosok elleni pereknek, és 43 billió dollár visszafizetése a bankárok részéről, valamint a vizsgálatot végző független megbízott Neil Barofsky, a TARP program egykori rendszergazdája tevékenységének támogatása.

Mivel az Obama- adminisztráció még nem állított egy bankárt sem bíróság elé, még ugyanezektől vesz fel hitelt kampánycélokra. A bankárok ellen indított per, amely a bankár-összeesküvők bűnösségét bizonyítja, egyértelműen a Wall Street-et jelöli meg bűnelkövetőként. A pénzmosás útvonala Svájcban, az Isle of Man, Luxemburg, Malajzia, Ciprus és olyan szervezetek, amelyek ellenőrzik a kormányokat, és az ami az USA érdekeivel ellentétes lenne...

A kerületi bíróságra, a Spire Law Group, LLP által benyújtott intézkedés egyetlen a világon, amely esetében a bankárok mint alperesek szerepelnek a listákon. Érdekes módon, sem a Securities and Exchange Commission (US SEC), sem a Federal Deposit Insurance Corporation (Betétbiztosítási Alap), sem az Egyesült Államok legfőbb ügyészsége, sem pedig (egyéb) főügyész nem kifogásolta a pert a bankárok ellen, és így él a körözés 43.000 milliárd dollárral kapcsolatban. 

A pert, várhatóan megpróbálják elhúzni. De az érintettek tömege, és az USA területén kívül, elsősorban Európa kifosztott lakossága, jogosan követelheti vissza elrabolt, kizsarolt pénzét, vagyonát. A 43 billió dollárt nem csak az USA lakosságától, de az EU tagországok lakosságától is elvették, nyomorba taszítva a népesség tekintélyes hányadát, visszavetve, lerombolva a gazdaságokat, ellehetetlenítve, esetleg megölve, halálba kergetve embereket.

Készült a Planet.infowars.com cikke nyomán


HVS